Szerintetek szülés után mi a jobb, ha velem van a baba vagy ha beadhatom időnként a csecsemős nővéreknek?

Ha újra csinálhatnám, csak olyan helyen szülnék, ahol le lehet adni, mert így mire hazaértünk, teljesen kiborultam.

Kell, hogy nyugodtan tudjak zuhanyozni, fogat mosni, aludni egyet.

Közben persze nagyon sokat kikérném, és amennyit lehet, csak vele lennék.

De a bababarátban tilos odaadni, mert akkor "Otthon mi lesz Anyuka?!"

Bababarát kórházban szültem mindkét fiamat.

A nagyot éjjelre elvitték, csak nappal volt velem, ott ez volt a szabály.

Ez már 6 éve volt, nem túl frissek az élmények. Jó volt, hogy tudtam aludni, de nagyon hiányzott a fiam. Akkor nem is tudtam, hogy mennyire, csak most jöttem rá, hogy az öccse végig velem lehetett.

A kicsi velem volt éjjel-nappal, szülés után 1,5 órával már hozták is és el sem vitték utána, csak fürdeni.

Sokkal nehezebb volt így, de leginkább a szobatársam nehezítette meg, mert amíg a babám aludt, addig ő magyarázott folyamatosan, egy percre sem maradt csöndben. Ráadásul a szóhasználata is elég fárasztó volt.

Mégis 100x inkább választanám (és fogom is) újra ezt a rendszert, mert a kicsinek (is) jobb. A kezdetektől az anyukájával van minden percben, hallgatja a hangját, a szívét, de még az egyszerű bélmozgás ismerős bugyborékoló hangja is megnyugtatja. Megszületik, távol kerül az ismeretlenbe, ahol hideg van, zaj, vakító fények, ruhát erőszakolnak rá és megtapasztalja az éhség érzését is. Ez nagyon riasztó lehet neki, főleg akkor, ha az ismerős hangot, érintést, szívdobbanást sem érzi semerre.

Persze azzal semmi baj nincs, ha az ember beadja 1-2 órára, amíg alszik a pici, és jönnek a látogatók, vagy zuhanyozni kéne, de egész éjszakára semmiképp nem adnám oda többé, ha az orvosilag nem indokolt.

Születésétől velem van. Nem érdekelt hogy érzem magam, pedig majdnem elvéreztem, ő rám vágyott, az én ölelésemre, illatomra. Fontos vagyok neki.

Ezt vállaltam az anyasággal. Majd pihenek, ha nagyobb lesz, de amúgy sem vagyok fáradt.