Anyóskérdés! Tele lett a hócipőm anyósomékkal, okok lent, de nem akarom megbántani a férjemet, mit tegyek, hogy simán rendeződjenek a dolgok?

köszönöm mindenkinek.

nem én kérem meg, mert nem nekem kell segíteni, hanem a férjemnek. szóval pont, hogy ha én kérném, azt hallanám, h de hát miért nem ő szól, h segítségre van szüksége? mi vagyok én, a védőügyvédje? ő meg nem szól, mert (és itt kanyarodik vissza a szál) nem akarja azt hallani, h bezzeg...

nem büntetésből nem akarok kimenni és vinni az unokát, hanem csak úgy gondoltam, ha ők megtehetik,h kedvük szerint segítenek v ne ennyivel,én is megtehetem, h kedvem szerint elmenjek v ne hozzájuk. márpedig semmi kedvem hozzá. szó nincs arról, h kötelességük lenne, dehogyis! csak elvárható, szerintem. az is elvárható, h felajánlják. elvégre ők is azt várják, h vígan dalolva, önszántunkból látogassuk őket 2 hetente.

nem is arról van szó, h mennyire tudok mit megoldani egyedül. csak a gesztusról. főképpen. igaza van annak, aki azt írta: ha ilyenek voltak, ilyenek is maradnak, akkor is, ha már van unoka. hozzáteszem: kicsit még rosszabbak is most, mert eddig legalább nekik se voltak elvárásaik.

én nem tudok menni, mert itthon sok a dolgom, és a gyerekkel is én megyek a játszótérre.

férjem tudna menni este v hétvégén, de olyan fáradt a melóból hazajövet, h még én beszélem le róla, h a volán mögé üljön. hétvégén sokminden más is van, többek között rokonlátogatás. persze, h végül valahogy elintézzük, de néha jól esne, főleg ha csak 1-2 szükséges dolog van, de mondjuk súlyosabb, és/vagy érdemesebb nagytételben venni, megtennék ők helyettünk. nem tudom, most elég érthető voltam?

miért mennénk velük? annak mi értelme lenne? :-)) akkor már megyünk külön, önállóan. valami félreértés van... nekünk van kocsink, csak időnk meg energiánk nincs. érted... legalábbis ebben jól esne egy kis segítség. másban nem kell, nem is kapunk, nem is baj.

15-ösnek: :-)) no hát én nem irigyellek téged, de ahány ház, annyi szokás. igen, nálunk a nagybev Apa dolga, a kicsik az enyémek. és úgy általában véve munkamegosztás folyik, nem részletezem, kevés kivétellel mindent együtt csinálunk. ezért (is) tisztelem és becsülöm a férjem, tök normális felfogású 21. századi ember.

nálatok akkor mi Apa dolga, ha hazaér? filmet nézni?

17-esnek: valószínűnek tartom, h alapjában véve jó a viszonyod anyósoddal, ez mondatja veled, h "a pofád leszakadna"... amint megromlik a viszony, akár egy kicsit is, előtüremkednek olyan dolgok, amelyek jó viszony esetében nem szúrnak szemet. a gyerek születése előtt, mikor még példás kapcsolatban álltunk, el sem tudtam volna képzelni, hogy a sarki közértbe elmenjen miattam v helyettem. de azóta már más lett a helyzet. nekem akkor szakadna le a pofám, ha én lennék az anyós, és a fiam családját ezzel sem (mással sem) bírnám támogatni. de hát különbözőek vagyunk mi, emberek.