Van itt olyan, aki örökbe adta a babáját?

Az a válaszoló vagyok a 17 évesen keresztül ment ezen. Nekem sokat segített, hogy a nőgyógyászom mutatott képeket hogy még nincs kisbaba alakja, hogy még fizikailag nem érez és nem gondolkodik. 12 hetes koráig még nincs köldökzsinórral összekötve sem hozzád hanem valami külön izé látja el ami kör alakú :D (most ez nem jut eszembe). Ráadásul felhívta a figyelmemet arra, hogy 12 hetes koráig nagy százalékban spontán vetélés is lehet a vége. Annyira tudományos oldalról támasztotta alá érvekkel. pedig hozzá teszem előtte néhány hónapban veszítette el a pici gyermekét autóbalesetben és elmondta, hogy képtelen lenne egy élő babáról vagy kisgyerekről így beszélni, ha nem így gondolná. Akkor inkább nem mondana semmit. A lényeg az, hogy most még nem embrió hanem egy magzat. Brutálisan hangzik de olyasmi mint egy fejlődő daganat...szövethalmaz. Még csak néhány miliméter!!! Tudod a laikus csak annyit tud, hogy baba lesz belőle. Szép dolog hinni az életben, de nyilvánvalóan a két rossz közül az a jobb, ha nem fejlődik tovább valami ami most nem képes érezni, gondolkodni vagy bármi hasonló. Minthogy rossz sorsa legyen egy embernek. Egy embrió már teljesen más. Amint kifejlődnek az érzékszervei és reagál az anyuka hangjára (egyáltalán hall!), amint kialakul az anyával való harmónia az valóban egy csodálatos dolog. Erre viszont egy 5 hetes magzat nem képes. A hormonjaid és a tudományos tényeket megvető emberek nevezik babának és hívják gyilkosságnak ha nem tartanád meg. Adj esélyt magadnak, hogy később jó anya lehess! Én egy percig sem siratom a történteket, mióta megfogant a kislányom. Boldog vagyok és nincs valahol a világban egy gyermekem akit nem ölelhetek magamhoz. A szülés egy hatalmas dolog.

Én most 19 éves vagyok és novemberben születik a kisbabánk, igaz mi a párommal már együttélünk, terveztük is ezt a babát, pedig nem élünk rózsás körülmények között. Ha mégis amellett döntesz, hogy nem tartod meg, akkor inkább abortusz, mert nem hinném, hogy a 9 hónap után mrg tudnál válni tőle. Engem is születésem után örörkbefogadtak és hidd el hogy szembeköpném azt aki eldobott, bármilyen oka is volt rá. Hisz ne az az igaz szülő aki megszült, hanem az aki felnevelt. Azt ajánlom, hogyha teheted tartsd meg a kisbabát

a linket a kérdezőnek küldtem...

de még nincs! Tudom milyen egy baba! Tudom milyen érezni amikor simogatásra ficánkol egy gyönyörű élet a pocakomban! Imádom a lányomat! de az ami baba lesz az még nem az! ha nem érez, nem lát, nem hall, nem gondolkodik... vonatkoztass el tőle, hogy idővel mi lesz belőle. Ha rántottát eszel sem hívhatod sülthúsnak! Egy embrió az egy igazán nagy dolog!!! Az már a te gyermeked. Egy magzat az egy állapot még amiből idővel lesz a gyermeked. DE MÉG NEM AZ! Ha szívdobbanása is lesz akkor még csak azért mert lesz egy ici-pici keringése. tényleg semmit nem tud érezni. képzelen rá. Nem csak érezni, érzékelni... egyszerűen felesleges megszemélyesíteni mert butaság! Egyszerűen megkeserítitek azoknak a nők sorsát akiknek egy nehéz döntést kell meghoznia. legyél már tekintettel arra, hogy a hormonok igen is kihoznak olyan gondolatokat amikről nem tehetünk. El akarod rontani egy fiatal lány életet csakmert bebeszéled neki, hogy a méhében lévő magzat éppen ott ücsörög sírva hogy jajj most meghalok??? Legyen már eszed! 16 éves lány! lesz neki gyereke majd amikor felkészült rá! Imádni fogja és ő majd igazán egy baba lesz (12 hetes terhességi kortól!). Ne ébressz már lelkiismeret furdalást egy gyerekben amiért nem változtatja meg a saját, és a körülötte élők életét. ha a te gyermeked 16 évesen teherbe esne akkor is ragaszkodnál ehhez a tudatlan nézethez? megtartatnád vele tudván, hogy ha örökbe adja valahol lesz egy unokád neki pedig megszakad a szíve miatta??? Vagy neked nincs gyermeked, hogy tudd milyen megszülni, hogy azt soha nem tudnád más ember kezébe adni? Most MÉG NEM ÉREZ és ez itt a hangsúly. Hogy mi lenne belőle? Egy kisbaba... ezt nem vitatom, de most még akkor sem az. Szerencsétlen lány most érezheti az önvádat és befelé fog fordulni mert nem vagy képes nevén nevezni a dolgokat. Szégyelld magadat nagyon! Tudom milyen örülni egy babának és azt is, hogy milyen ,,nem akarni" a terhességet. Én is simogattam a hasamat néhány hetesen, pedig tudtam, hogy még nincs értelme. Az volt az értelme, hogy magamat készítettem fel lelkileg az ékezésére. De mond el nekem, mivel érez az a magzat? Nincs hallása, látása, nem érez, nincsenek olyan idegei amivel képes, nem tud gondolkodni, nem tud érzékelni... azért mert fél centi szövet amit kicsi érhálózat köt össze és működik a vérellátás még nincsen olyan szerve amivel 1 mp-re is fájdalmat tudna érezni. Ezt kell magadban belátnod különben lelkileg tönkremész. Én is sokszor belelovaltam magamat abba, hogy ,,mi lett volna ha". Nehéz volt. De célt adott az egész az életemnek és tudtam, hogy felelős anyuka akarok lenni nem pedig karrierista nő. Ez volt az életcélom onnantól kezdve és 3 évembe került, hogy úgy érezzem eljött az idő, nem vártam tovább. Ha nem történt volna így akkor talán 30 évesen szólít meg majd az anyai ösztön...

Utolsó! Te annyira, de annyira buta vagy.

Tényleg mejd el egy orvoshoz mert ha itt fogod hallgatni a sok anyuka elfogult írásait akik nem képesek elvonatkoztatni a már kifejlődött gyermektől, vagy a pocakban levő embriótól és magzati állapotú érzéketlen ,,babától" akkor össze fogsz törni!

Te meg légyszíves tanuld már meg,hogy a sorrend a következő: EMBIRÓ-MAGZAT!!!!! És annyira,de annyira baromságokat írsz,hogy fájt olvasni komolyan mondom!!!

embrió(bocsánat)