Van itt olyan, aki örökbe adta a babáját?

Te jó ég, de rég írtam ki ezt a szégyenletes kérdést...

De köszönöm, hogy érdeklődtél még most is kedves utolsó. Kicsit visszaolvastam a szavaimat, hát nagyon kislány voltam.

Meg még most is...

Hamarosan másfél éves a kislányunk, Sára, az egész család szeme fénye, okos, gyönyörű, már rengeteg mindent mond is.

Sokkal, sokkal több segítséget kapunk, mint amire valaha is számítottunk, a testvéreimtől, apától és a feleségétől és a férjem családjától egyaránt. Külön költöztünk (szülői segítséggel) egy kis lakásba, ami 4-5 perc sétára van apáéktól, az anyósoméktól pedig egy húsz percre. Nemrég leérettségiztünk, a férjemet felvették az egyetemre, amit levelező tagozaton folytat, mellette pedig dolgozik. Én egyelőre napközben otthon vagyok a kislányunkkal és 3 másik csöppséggel (9 hónapostól-3 évesig), akikre vigyázok, ezzel egészítve ki azt az óriási GYESt, amivel egyébként hozzá tudnék járulni a büdzsénkhez. Jövőre én is jelentkezem egyetemre, remélem sikerül, apának nagyon fontos lenne, meg persze nekem is.

Közben bővül a tág családunk, ugyanis október végén egy újabb fiútestvérem születik :). Apa végül beadta a derekát és rájött, hogy bőven van még ideje és joga a boldogságra. Ehhez talán Sára is kicsit hozzájárult.

A terhesség sajnos nagyon nehéz volt, a szülés viszont cserébe hihetetlenül könnyű, egyáltalán nem erre számítottam.

Szóval egyelőre sütőtök pürét kevergetek, lekvárt főzök be, keresztrejtényt fejtek, kívülről tudom a bogyó és babóca 13 meséjét és Peppa malac kalandjait. És megtanultam kötni :) A szürke ötven árnyalata helyett Vekerdyt jó tanácsait bújom, de jól elvagyunk és úgy látom a férjem is jól érzi magát, szinte szárnyal ebben a lányos apuka szerepben. Bízom benne, hogy ez majd kitartással, elszántsággal és sok szeretettel párosul. Ha egyenesbe jönnénk és már semmiben nem szorulnánk segítségre, akkor pár éven belül szívesen vállalnánk testvéreket is, mert ez tényleg nagyon jó. Nagy kár lett volna egy kollégiumi szobára és néhány sörre cserélni.

Viszont családi segítség nélkül ez megvalósíthatatlan lett volna.

Hálásan köszönjük, hogy még mindig érdeklődtök felőlünk, ez fantasztikus.

Remekül vagyunk, bár éppen egy álmatlan éjszaka közepén, Sára sajnos influenzás, alig tudott elaludni a folyó orrától, már három napja betegeskedik, ma mikor az orrocskáját törölte, (fújni még nem tudja, mindig hozzá teszi, hogy a nagyok már tudják) azt mondta, "most letörlöm magamról ezt a csúnya betegséget :)" Közben rengeteg dolog történt, megszületett a legkisebb testvérem, Zsomborka, így egyetlen lány maradtam :)Egyelőre legalább is.

Közben én is elkezdtem levelező tagozaton az egyetemet és immár tervezetten, átgondoltan várom a második babámat. Még mindig fiatalon, tudom, de ha már így alakult, nem szerettük volna, ha Sára a mi felelőtlenségünk eredményeként egyke marad és a testvéreimmel való jó kapcsolat miatt nem szerettük volna, ha túl nagy a korkülönbség a gyerekek között.