Rossz anya vagyok?

Én sajnos alapjáraton is idegbeteg tudok lenni, és ha 1 nap 100szor hasra fordul és fél perc múlva hisztizik hogy fordítsam vissza, elgurul a gyógyszerem és kiabálok vele.

6-os vagyok, ebből nekem nagyon úgy tűnik, hogy ez mindennapos.

Amúgy ne így állj hozzá! Ő egy kisbaba, aki most fejlődik. Ha veled történne egy baleset és nem tudnál könnyel lábra állni és a férjednek folyton segíteni kéne, mit szólnál, ha ő is nekiállna üvölteni, hogy miért nem ugrasz ki az ágyból?

Hiszti az ott kezdődik, hogy másfél évesen elmondod a gyereknek, hogy nincs pénz ezt vagy azt megvenni, de majd lesz, akkor megkapja, ő meg földhöz vágja magát a bolt közepén és nekiáll ordítani. Na, az a hiszti! Nem az, hogy szegény fél éves baba próbál átfordulni, de még nem elég erős hozzá, így nem sikeredik neki.

Egy gyerekhez rengeteg türelem kell! És teljesen normális, ha néha nagyon nehéz és elszakad a cérna. De nálad én úgy veszem ki a magyarázatodból, hogy ez rendszeres. Az meg nagyon nem jó.

Ha a férjed hétköznap dolgozik, akkor hétvégén a pihenés mellett a babátokkal is tud foglalkozni pár órát. Kérd meg rá és kapcsolódj olyankor ki! Ha meg hétvégén sír fel a baba, akkor meg hétvégén ébreszd fel, ha te már nagyon fáradt vagy, hogy kicsit vegye át.

A gyereknevelés is munka, az is rohadt fárasztó tud lenni, csak ezt aki nincs benne, az nem tudja. Ott is kell a pihenés.

Első fiammal pont így voltam...én is szar anyának érzetem magam és őszintén szólva nem segített,ha pár órára leadtam,mert utána ugyan úgy folytatódott minden és attól még a nyűglődése megmaradt...

De túl lettünk ezen az időszakon, most 2,5 éves okos,vidám fiú.

Most az öccse tud kikészíteni,ő még csak 5,5 hónapos,éjjel jól alszik,de ha nappal rázendít...hajj...komolyan úgy tud sírni mintha nyúznák,pedig nincs baja, csak nincs ölben állandóan!

Próbálj erőt venni,mély levegőt mikor elborítja az agyad a düh és az ideg, túl lesztek ezen az időszakon!!!

És nem vagy rossz anya!!!Akinek nincsenek ilyen időszakai annak vagy kötélből vannak az idegei,vagy robot, vagy tényleg olyan gyereke van aki alszik-eszik-mosolyog.

Kimerült vagy. Ha kezd elmenni a türelmem ilyen esetekben mindig arra gondolok, hogy éppen miért teszi ezt vagy azt, miért köpköd, miért sír.

Ha még nem kúszik és csak a hasára fordul, akkor a hát- és nyakizmait erősíti, ez kemény munka - nálunk is ez volt, aztán megerősödött és most rendületlenül kúszik.

Az biztos, hogy aki kiabál a fél éves gyerekével, és saját bevallása szerint is úgy beszél egy kisbabával mint a kutyával, az nem jó anya, hiába simogatják itt a buksiját, hogy á, dehogy, csak fáradt vagy.

Mindenki kiakad néha, de azért mindennek van határa.

És igaza van itt az egyik válaszolónak, hogy majd a gyerek is ilyen lesz, türelmetlen, és majd ha ő is kiabál (mert ezt látta), akkor meg szegény ő lesz a "rossz gyerek".

Ne haragudjatok, de Ti tényleg nomálisnak tartjátok, ha valaki a fél(!) éves kisbabájával, idézem "úgy beszél, mint a kutyával"? Kedves Kérdező, én nem ítéllek el, mert tudom, hogy nagyon fárasztó tud lenni, de a saját érdekedben azt javaslom, hogy valahogy, akárhogy kapd össze magad, mert ennek így nagyon nem lesz jó vége. Ha 6 hónaposan ennyire kiborít, akkor mi lesz 1,5-2 éves korában, amikor valóban, szándékosan nagyon idegesítőek tudnak lenni? Agyonütöd?

Nem az a baj, ha ideges vagy, mert ilyen mindenkivel előfordul, tényleg nagyon fárasztó hetekig nem aludni, de gondolj bele, hogy ez a kisgyerek nem tehet semmiről, viszont rád van bízva, és a személyisége attól függően fog alakulni, hogy Te hogyan viselkedsz vele. Talán láttál már a gyerekével bicskanyitogató stílusban beszélő, idegbeteg anyukát, nekem minden nap van szerencsém néhány ilyenhez a játszón. Tudatosítsd magadban, hogy Te nem leszel ilyen.

Nem vagy rossz anya. :) De erre mindenképp megoldást kell találnod.

Az én kisfiam most lett 8 hónapos. Örökmozgó és egy hétördög. Mindent szeretne csinálni amit nem szabad. :)

Ha már azt érzem hogy ideges vagyok, beteszem a járókába vagy a kiságyába és kimegyek pár percre az udvarra. Nagy levegők és nyugalom. Ha hallom hogy sír, pár perc után nyomás vissza. Ha elvan akkor maradok még egy picit. :)

Én is hirtelen természet vagyok de ez nálam bevált.

A kialvatlanság viszont tudom, hogy nagy úr. Próbáld rávenni a párod, hogy hétvégenként segítsen éjszaka egy kicsit. Kitartás és nyugalom !

Szerintem sem "fér bele", ha egy kisbabával kiabál valaki. Megértem, hogy feszült vagy és fáradt, de kellene találnod valami más módszert, amivel levezeted a feszültséget. Nekem is nagyon nehéz volt a kisbabás időszak, nem csak a kisfiam miatt, hanem a körülmények miatt (pénzügyi, egészségi problémák és családi tragédiák sorozata). Ha elszakadt a cérna, kimentem a teraszra és rágyújtottam, néha megittam 1-2 pohár bort. Ez sem a legideálisabb megoldás, de még mindig jobb, mint a babával kiabálni. Mert ha ráordítasz, az nyomot hagyhat benne. Nem érti, miért haragszol rá, megijedhet, meginoghat a bizalma benned, és ez rányomhatja a bélyegét a veled való kapcsolatára, sőt, a személyiségére is.

Szóval szerintem próbálj találni valami más módot, amin kiadhatod a dühödet.