Tényleg rossz anya leszek ha külön szobába szeretném szoktatni a Babónkat?

Olvass egy kis Vekerdyt vagy Ranschburgot még a szülés előtt, és akkor tisztábban fogsz látni.

A mai nézet az, hogy azt tegyük elsősorban, ami a babának megfelelő, kövessük az ő igényeit, így a baba boldog lesz, és ebből következően talán a szülő is. Azonban mégsem követhetjük teljesen vakon, amit a baba diktál, mert ugye nekünk is vannak igényeink. Ha ezeket is figyelembe vesszük, akkor elégedettebbek leszünk, és elégedett szülő = elégedett gyerek. Szóval nem lehet megmondani, hogy mi a helyes megoldás, mert gyerek-szülő válogatja, mindenkinek máshogy jó.

Nálunk pl. az első gyerek mindig külön szobában volt, eleinte nála aludtam, aztán egyszer csak kiköltöztem, észre sem vette. A második babámmal meg egy ágyban alszom, mert sokszor ébred, és így kényelmesebb nekem, mint az elsővel volt. Az elsőhöz mindig felkeltem, átbattyogtam a másik szobába, megszoptattam, stb. Minimum egy óra volt. Most egy ilyen akció max. 10-20 perc.

Szóval tégy belátásod szerint, aztán majd kialakul. És ezt nyugodtan mondhatod az okoskodóknak is, talán így elejét veszed a további szövegelésnek is. Persze ők is csak jót akarnak, ezt se felejtsd el.

Még ez is segíthet eligazodni a gyereknevelés útvesztőjében: www.kismamablog.hu

Sok boldogságot!

Kérdezd már meg apóst, hogy nekik jó lett volna, ha a párod 2 éves koráig köztük alszik?! Gondolom ő nem bírta volna, hogy 2 óránként őt is költi a baba, mert úgy tudom, hogy régen még csak az anya kelt, pelenkázot...

Nekem minden gyerek kezdetektől fogva a saját szobájában alszik. Semmi bajuk. Ha sírtak átmentem, etetem/ pelust cseréltem/vigasztaltam, puszi és mentem vissza aludni. Soha nem volt semmi bajuk, nagyon szeretjük egymást. Viszont van egy anyuka, aki panaszkodik, hogy a két éve lánya nem akar a saját szobájában aludni. Persze, ha eddig köztük aludt! Most meg szenvednek...

Ezen felesleges vitatkozni, de ha elfogadsz egy tanácsot, inkább ne heverőt, hanem csak sima matracot tegyél a szobájába magadnak. Így nyugodtan szoptathatsz éjjel fekve, akkor sem történik tragédia, ha esetleg legurul.

Nálunk az első baba az első pillanattól, a második 5 hónapos korától aludt "hivatalosan" külön tőlünk (vagyis a kicsi már a naggyal egy szobában). A gyakorlatban mindketten köztünk kötöttek ki az első hónapokban az éjjel második felétől, a kicsit közel 1 évesen raktuk ki az ágyunkból, mert folyamatosan rugdosott. :) Azóta ritkán van olyan éjjel, hogy a férjem mellett ébrednék reggel, mert valahogy átkerülök hozzájuk, mert hol az egyiknek, hol a másiknak van anyahiánya. Ez semmit nem ront a kapcsolatunkon, a férjem is azon az állásponton van, hogy az éjjel alvásra való, a lényeg, hogy kipihentek legyünk, teljesen mindegy, melyik helyiségben ejtjük ezt meg. :)