Miért van ennyi anyuka aki undorítónak tartja a gyerekével való közös fürdőzést. Többi lent?

Nem tartom undorítónak, csak úgy érzem, hogy attól még, hogy anya lettem, ugyanúgy ember is vagyok, akinek jól esik éjszaka kényelmesen aludni, ill. elnyújtózni a kádban. Baba, kisgyerek mellett ezek egyike sem megvalósítható.

Mindkét gyermekem velünk aludt egy ideig, ami leginkább praktikus volt az éjjeli szopik miatt. Persze, jó érzés volt, hogy ott szuszognak mellettünk, de az is nagyon jó volt, amikor végre átaludhattam egy éjszakát és úgy fordultam az ágyban, ahogy akartam. A nagynál ez kb. 1,5 éves korában következett be, mert addig 1 szobában laktunk az építkezés miatt, a kicsi viszont már 4 hónaposan átaludta az éjszakát, úgyhogy bekerült ő is a gyerekszobába a nagy mellé.

Ill. az is nagyon felemelő érzés, amikor max. 5 percig tart a lefektetés és utána az egész este a miénk a párommal ahelyett, hogy min. fél óráig ringatnánk/dajkálnánk/énekelnénk a gyerekeknek, hogy elaludjanak.

Önzőség? Talán igen. De szerintem ennyi jár egy szülőnek, ha egyébként megad mindent a gyerekeinek. Kapnak elég szeretetet, törődést, babusgatást stb, így attól, hogy nem töltöm még az egész éjszakát is velük és nem fürdök velük egy kádban, nem szenvednek hiányt semmiben.

Sőt, szerintem még pozitív hatása is van annak, hogy ők úgy nőnek fel, hogy tudják: a szüleik is emberek, akiknek vannak igényeik az egyedüllétre és a kettesben eltöltött időre is, még ha jóval kevesebbre is, mint a gyerekek előtt, de attól még vannak és nem áldozzák fel az egész életüket a gyereknevelés oltárán.

Ja és a gyerekeim pl. imádják a nagyszüleiket és viszont, ebből kifolyólag náluk is szoktak aludni időnként, amit mi ajándéknak tekintünk, annyira jó érzés néha teljesen szabadnak lenni és akkor menni haza, amikor csak akarunk :) Persze, sokak szemében ez is önzőség és lepasszoljuk a gyereket, de szerintem sokkal egészségesebb az, ha a gyerekek képesek más családtagban, őket szerető személyben is megbízni, mintha csak a szülőhöz (főleg az anyához) ragaszkodnának.

Háát....

A kisbaba nem ördögtől való,de én azt az elvet vallom,hogy nemcsak a meglévő családnak kell az újszülötthöz,hanem a babának is a családhoz alkalmazkodni.

Egy éves koráig babakádban külön fürdött és azért,hogy nehogy valamit elkapjon.Kislány,és ha te nő vagy tudod,hogy mi nők érzékenyebbek vagyunk.

Azóta sem fürdök vele,külön fürdik/zuhanyzik.

A babának saját ágyában a helye,én azt nem vetem meg,hogy reggel odabújjon (mi is ezt tettük gyerekként),de a szülők ágyában a két szülőnek van helye,gyereknek saját ágyában szobájában.Higiénikusabb,biztonságosabb és a szülőknek is kell magánélet.Én egyébként ismerek olyan 15 évest aki még mindig szüleivel alszik egy ágyban!!!Szerintem ez nem normális dolog!

Nem félelemből adódnak ezek a dolgok,de egyszerűen egy gyereknek is kell napirend,mert később is lesz neki és ezt babakorban kell megszoknia.Pl ha majd leendő babámat hagynám igény szerint szopizni akkor,mellemen cipelném míg nagyért oviba megyek??Hm???

Szeretet,gondoskodást rendszerrel,napirenddel,szokások kialakításával is lehet adni.Példa rá 4,5 éves nagylányom,akivel egy picit sem csorbult attól a kapcsolatunk,hogy napirendje van kezdetektől fogva..És nem fogok hamarosan születendő babámnál sem másképp csinálni semmit.

Egyébként meg az állandóság,rendszer hiányából adódnak majd később a hisztik, oviban a beszoktatási nehézségek,iskolában meg a magatartászavarok...pedagógus lassan kétgyerekes anyuka