Titeket nem kerget néha az őrületbe?

Nem tartom magam szuperanyának, de pár hónapos babaként még nem igazán fordult elő olyasmi, hogy őrületbe kergetett volna. Nem igazán tudom elképzelni, hogy egy baba, aki még alig kúszik-mászik, mivel tudná ennyire felidegesíteni a szülőt.

Az meg főleg aggasztó, hogy az a szülő, akit már egy kisbaba kiborít, mit fog csinálni, ha később jönnek az igazi rosszalkodások, hisztik.

A kisfiam majdnem 2 éves, most már bizony tud olyanokat produkálni, hogy majd' eldurran az agyam. Előfordult már, hogy ráordítottam, meg az is, hogy odavittem a férjemnek én meg bőgve kivonultam cigizni. De ez az időszak ilyen, feszegeti a határokat, próbálgatja az erejét. Most kell észnél lenni, és nyugodtan, következetesen betartatni vele a szabályokat. Az ordítozással semmit nem lehet elérni, ezt tudom, ezért igyekszem mindig higgadt maradni, de nem mindig sikerül.

Ne aggódj, mindenkinek vannak nehezebb napjai. Mindenki érzi úgy, hogy néha igenis fel kell emelnie a hangját. Persze tudni kell azt, hogy mi az, amiért van is értelme, és mi az amiért kár volt. Mert amikor arra lépek be a szobába, hogy a 16 hónapos fiam hozza és adja a kezembe azt a díszt a szekrénysorról, amit csak és kizárólag úgy érhetett el, hogy felmászott a tv-asztalra, és a tv-ben kapaszkodva felágaskodott, majd még meg is mutatja, hogy hogyan vette le a díszt, akkor bizony még képes vagyok nyugodt maradni, de amikor már negyedjére csinálja, és a szép szó mit sem ér, akkor bizony muszáj rászólni. Vagy amikor a 2 legény a nappali közepén egy plédet ráncigálva huncutkodnak, és majd megszakadnak a röhögéstől, én viszont a lelki szemeim előtt már látom, hogy az egyikük mindjárt hátraesik, és betöri a fejét a szekrény sarkán, akkor bizony muszáj rájuk szólni, és kizökkenteni őket az adott tevékenységből. És persze van olyan is, hogy a kicsi fiamnak már 4 napja állatira fáj a foga, egész nap ölben kell fognom, de így se főzni, se takarítani, se mosni nem tudok, és még pisilni is csak napi 3* jutok el, akkor bizony elég kis hülyeséget csinálniuk ahhoz, hogy dühös legyek, mivel eleve türelmetlen vagyok.

És a nagyszülőknek sose higgy!! A szépre és a jóra emlékeznek, a rosszat meg vagy elfelejtik, vagy letagadják. Nekem anyósom szokta mindig előadni, amikor a fiúk összekapnak egy játékon, hogy bezzeg az ő gyerekei sose csináltak ilyet (hát hogyne, mivel minden egyes játékból 2 db volt otthon), vagy amikor vergődnek valamiért, akkor előadja, hogy az ő gyerekei bizony sosem csináltak ilyet (na persze, a férjem elmesélte, hogy még 9 évesen is a földre feküdt vergődni, amiért nem engedték előre ülni a kocsiban, az öccse meg 7 évesen szétszakította a pénzt a boltban, amiért nem vettek meg neki vmi játékot, meg a férjem 5 évesen ököllel törte be a szoba ajtaján az üveget, mert nem vitte magával vhova az apukája), de bizony csináltak ők is ilyet, meg még olyanokat is, amiktől a fülem ketté áll, és a fiaimat egy hét sarokban állással jutalmaznám érte. Nem akarnak rá visszaemlékezni, és remélik, hogy más sem emlékszik már rá, ezért mondják, hogy ők szuperanyuk voltak, te meg sose leszel az. NE HIGGY NEKIK!!! Mindenkinek vannak nehezebb napjai. Csak próbálj mindig nyugodt maradni, és következetes! :)

18-as! Ha a 9 hónapos gyereked belenyúl a konnektorba (feltételezem álad biztosítva van), akkor te nem szólsz rá, hanem eltereled a figyelmét? Szerinted ebből megtanulja, hogy nem szabad? Vagy ráérsz egész gyerekkorában mellette állni, és figyelni, hogy amikor nem otthon vagytok, hanem nagyszülőknél, keresztszülőknél, nagybácsiknál, vagy akárhol, akkor belenyúl-e olyan konnektorba, ami nincs dugaszolva?

Az enyémeknek sosem engedtem ilyet, mert sosem lehet tudni, és túl drága az életük ahhoz, hogy kockára tegyem, ezért inkább rászólok érte, és egy határozott NEM!-mel tudtára adom, hogy nem szabad. Hatékony, és sem halott nem lesz tőle a gyerek, sem lelki sérült.

Kérdező, mint írtam a 2 éves gyerekem borított ki, nem a pár hónapos kisbabám...

22-es voltam.