Rajtam kivül más is volt már úgy hogy rosszul kezdte és megváltoztatta a hozzáállását mert nem birta tovább?

Egyébként meg miért nem mész ki a férjed után külföldre? Mindegy lenne, hogy hol vagy a gyerekkel, ő meg legalább este meg hétvégén tudna segíteni.

Én biztos ezt tenném, nem kínlódnék egyedül otthon, hiszen az ő gyereke is.

Én ugyanígy voltam vele, 100%-osan megértelek. Kb. ennyi idős volt a kislányunk, mikor én is kimerültem, nem bírtam. Állandóan éhes voltam, mert enni ne jutott időm, a ruhák lógtak rajtam, fogytam, ideges voltam, mert alig jutott kaja a számba. Fáradt voltam, mert mikor a kicsi aludt, én pihenés helyett zabáltam, hogy estig, míg a párom hazaér, még kibírjam. Néha az éhségtől és kimerültségtől már sírtam, főleg mikor a tükörben láttam magam, milyen kész vagyok. De! Van jó hírem! Ez a legnehezebb időszak babaként. Nem tudom, hogy hogy áll mozgásfejlődésében, de ez az az emberpróbáló időszak, mikor a picur feléri ésszel, hogy anyáék járnak, mozognak, ÉN NEM. És igyekszik forogni, próbálna kúszni, haladni, nagyon érdekli a világ. És erre egy eszköze van: kisírja, hogy felvedd, és vidd ide-oda, hogy fel tudja fedezni a világot.

Többnyire ezért megy a hisztinek látszó szenvedés. Tudom, sovány vigasz, de el fog múlni.

Nekünk nagyon bevált a játékív, amire játékokat aggattunk, hadd fogdossa, vadássza őket. Ha csilingelnek, zörögnek, csörögnek, csak jobb!

Cserélgesd neki a játékokat, ha teszel-veszel, pihenőszékben, vagy hordozóban vidd magaddal, rakosgasd ide-oda. Tedd be bátran már most járókába, mehet neki a zenélő körforgó ezerrel! :)

Ritka lesz így is, hogy legyen egy nyugis 20 perced, de nem kizárt azért. Volt rá a példa, hogy kislányunk a játékív alatt aludt el, játék közben. Kérjetek kölcsön, vagy vegyetek babahintát! Míg abban hintázik, tudsz enni pár falatot.

És hagyni sírni? Én azt mondom, hogy van ezen a téren egy egészséges, arany középút. Nyilván, ha ülsz a wc-n nem kell nyomban ugrani, vagy ha éppen az utolsó falatodat rágod. Igenis, azért emberből vagy. De ha éppen nincs semmi különös dolgod, nyugodtan telepedj mellé, nem kell felvenni, egy kis simogatás, puszi pont elég, hogy tudja, ott vagy.

Hát kérdező, te nagyon bunkó vagy. Akkor hagyd sírni a gyerekedet, csinálj amit TE akarsz, és ne írj ide ki kérdést, ha a segítő szándékú válaszokat sem tudod értékelni. Ja és szerintem az "unatkozó kismama egy külön állatfaj" rád különösen igaz. Csak nyafogsz, mint egy kisgyerek. Te sem tudod "sírás" nélkül kifejezni magad, felnőtt létedre, akkor miért várod el ezt egy négy hónapos babától? Minek kérdezel, ha neked semmi nem jó? Képzeld el, nem csak a te helyzeted ilyen sanyarú, hogy nevelsz egy babát, nem te vagy az első és az utolsó anyuka a földön. Gondolkozz már. Az én férjem is külföldön dolgozik, én is egyedül vagyok, és akkor mi van? Dőljek a saját kardomba? Vagy mi? Ha már most ilyen hisztit rendezel, és így ki vagy borulva, akkor mi lesz még később?

Azt szeretném kérdezni, hogy te akartad ezt a babát? Mert sajnos nekem nem az jön le. Én úgy veszem ki a szavaidból, hogy a saját életedet feláldoztad a baba miatt, és ezt már megbántad. Hiányzik a megszokott kis életed, a komoly munkád.... Nem volt kötelező babát vállalni.