Nem féltetek tőle, hogy a gyereketek csúnya lesz?

Nem féltem, el sem tudtam képzeli, hogy ronda gyerekünk születhet :-) Alapból minden kisgyerek aranyos, mégha nem is a képeskönyvekbe való szépség.

Amúgy szerintem a természet nem véletlenül "intézte" úgy, hogy mindenki gyönyörűnek és cukinak látja a saját gyerekét.

Tényleg vannak meseszép gyerekek, de ez nam garancia arra, hogy felnőttként is szépek lesznek, na meg egy ponton túl mindenki magának köszönheti a felnőttkori külsejét. A kevésbé jó testi adottságokból is ki lehet ma már nagyon jót hozni testedzéssel, öltözködéssel, frizurával, kozmetikumokkal...

Elgondolkodtatott a kérdés, kedves kérdező!

Én imádom a kisbabákat, s amíg nem volt gyerekem már akkor is szépnek láttam őket. Ők még napról napra, hétről hétre változnak, mások az arányaik, néha kifejezetten bájosak, más korszakukban meg lehet, hogy torzacskák, nagy fülekkel, marslakó fejekkel, vagy nagyon duci stb. de nekem ezek még beletartoznak a bájos kategóriába, és az már nem a csúnya kategória.

Első terhességemnél a legfontosabb félelmeim nekem is azok voltak, hogy egészséges legyen, ne legyen fogyatékossága, emellett a szépség tekintetében azon izgultam, hogy a külsejét ne csúfítsa el valamilyen veleszületett rendellenesség, bőrhiba, anyajegy, pl. ismerek egy kislányt, akinek az arca közepén van egy nagyon csúnya veleszületett bőrelváltozás, ami elcsúnyítja a kinézetét, az ilyen dolgoktól nagyon féltem.

Elfogultság nélkül mondom, hogy az én gyerekeim szépek, de csecsemőkorukban volt egy-egy olyan időszak, amikor más biztos nem látta őket annak rajtam kívül. A nagyobbik kifejezetten szép volt, de rengeteget hízott és az anyatejtől kipattogzott a bőre, kövér volt és pattanásos.

A középső nagy elálló fülekkel született, ez később finomodott, a legkisebb meg hatalmas csutak hajjal született, pár hónapig ez úgy állt rajta mint akit megtéptek, tiszta torzonborz volt. Most már mind nagyobbak, és egész jól kikupálódtak.

Az én sztorim meg: koraszülött voltam, kis súllyal születtem, és amikor apukámnak megmutattak, felcsattant, nem cserélték össze a gyerekeket, mert ez a csúnya kismacska biztos nem az övé?!

NEM!

Biztos voltam benne, hogy gyönyörű lesz! Így is lett, az én gyerekem a legszebb a Földön! Gondolom, ezen egyik Válaszoló sem lepődik meg :-)

(Istenem ... Hogy

lehetq baromságot kérdezni???)

Nem feltem tole konkretan. Megfordult a fejemben, hogy lehet, hogy nem lesz tul szep. En egy masok altal nagyon szepnek mondott no vagyok, a ferjem viszont nem az a ferfi, aki utan kapkodnak a nok, sot... A kislanyunk ra hasonlit jobban osszhatasra, viszont sokkal szebbek a vonasai. Egy nagyon szep kislanyt sikerült osszehozni (nem csak en gondolom igy).

Az elozo hazassagombol szuletett lanyomat en nem talalom tul szepnek, masok viszont annak mondjak.

De az sem zavart volna ha mindegyik csunya lett volna, ugyis lesz olyan kesobb, akinek tetszik. Amugymeg az, hogy babakent vagy kisgyerekkent nem szep vagy szep valaki, semmit nem jelent. En nagyon ronda es kover kislany voltam, mindig csufoltak. Aztan pont az ellenkezoje lettem. Es aki az ovi, vagy suli szep lanya volt, mara azok elegge elcsunyultak... 1-2 olyan lany van aki szep volt es az is maradt.

Kinek mi a szép.

Én ismerek egy házaspárt, a nő tényleg nagyon helyes, a srác is jóképű, hát a kislányuk... a legjobb jóindulattal sem tudom azt mondani rá, hogy szépre sikeredett. Nagy a feje, csúnyán nagy elálló fülei vannak, de ettől függetlenül anyukájának és apukájának biztos ő a legszebb a világon.

Unokatesómék a feleségével nem egy nagy szám pár kinézetre, a nőci elég csunyácska, unokatesóm elég átlagos. Valami csodaszép kisfiut hoztak össze, aki gyönyörű kis csecsemő volt, nagyon szép kisfiu is, de ahogy nőtt, egyre inkább felvette anyukája arcvonásait, és mára 20évesen nem mondanám őt egy nagyon jóképű srácnak.

Érdekes ez, kinek mi a szép... és ahogy írták páran, a szép kisbabák később átlagosak-vagy csunyácskák lesznek, az átlagosabb-csúnyább gyerekek meg megszépülnek.