Ti hogy kezelnétek ezt a szitut a nagymamával?
Anyukámról van szó akit nagyon szeretek, nagyon sokat segít nekünk, figyel arra hogy mit szeretnék a gyerekkel, nem szokott kioktatni stb...
Tegnap mégis történt egy dolog ami nagyon bánt.
Átmentünk mert a szülinapját ünnepeltük, a kisfiamnak sütött külön babakekszet (2 éves a fiam), banán-zabpehelyből, nagyon megörültem neki mert én is szeretem ha egészségeseket eszik, majd közölte hogy jóóól megkente csokival.... kikerekedett a szemem, hiszen tudja hogy utálom ha a többi rokon is csokis nápolyival akarja etetni a fiamat, pont neki szoktam erről panaszkodni, erre meg pont ő önti nyakon a baba kekszet csokival... Már ott nagyon mérges voltam, a csokit azért sem szeretem mert a gyerek kikeni magát vele... Mondtam a fiamnak, hogy majd én adom a szájába, villával adogattam volna a falatokat de a fiam maga akarta a villával a szájába rakni. Nem engedtem neki mire anyu rám kiabált, hogy adjam már oda neki a villát... Köpni-nyelni nem tudtam...
Az anyám konkrétan leüvöltötte a fejemet a gyerekem füle hallatára... Hirtelen elkapott a sirhatnék, alig tudtam visszatartani, ebből adódóan meg sem szólaltam csak odaadtam a gyereknek a villát... Persze még este is ezen rágódtam itthon, hogy ilyen szituba mit is kellene legközelebb mondanom...
Egyrészt, ne üvöltsön velem a gyerekem előtt, mert én így elvesztem a tekintélyem, vagyis így érzem, másrészt a gyerek azt fogja látni, hogy rámkiabálással megoldható minden, vagy azt hiszi majd hogy ha én nem engedek valamit akkor majd a mami elintézi ilyen módon... Mellesleg hogy is jön ahhoz hogy ő döntse el, hogy etetem a gyerekem...
Ti hogy kezelnétek ezt a helyzetet? Legközelebb ha ilyen lesz nem fogok csöndbe maradni az biztos... Egyenlőre még én vagyok annak a gyereknek az anyja.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:A gyerekeknek nem "árt" az a kis csoki, lemozogják, meg egyébként is, ez még nem azt jelenti, hogy tömik őt édességgel. HA meg édesség, akkor inkább legyen egy-két kocka csoki, mint pl nyalóka vagy egyéb cukorkák.
Nekem anyósom olyan, hogy nagyon szeretett mindenféle csokikat és cukrokat hozni az unokáknak. Nem is haragszok érte, nem tiltottam a gyerekeket én sem az édességtől, de pl nyalókát nem adok szívesen. Viszont volt idő, mikor a legkisebbik fiam már totál rákattant a csokira, és ha meglátta a mamát, akkor rögtön csokiért ordított. Ekkor elbeszélgettem anyósommal, meg én szüleimmel is, hogy fogjuk vissza az édességeket, legyen inkább gyümölcs, esetleg házi süti.
Megértették ők is, hogy nem a kényeztetéssel van bajom, meg hogy pl most, hogy jön a húsvét, tudom hogy lesz csokitojás... nem baj, nem érdekel, de nap mint nap azért ne tömjük édességgel a gyerekeket.
Egyébként mindhárom gyerekem tök vékony, rengeteget mozognak, és egyetlenegy rossz foguk sincs.
Köszönöm a válaszokat. Nem kívánom kommentelni mert bár tudnék magyarázkodni, teljesen felesleges mert már el lettem könyvelve sz.ar anyának...
Anyukámról annyit, hogy nagyon szeretem és nem bántottam meg, örültem nagyon hogy külön sütött a gyerekemnek csak pont tőle nem vártam volna a csokiban tocsogást...
válasza:ami nem olyan gáz,azokon túl kell lépni,mindenben nem fog egyezni a véleményetek,lesz még ilyen.néha te nyelsz egyet,néha ő.
10-11es
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!