Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Én már soha nem fogom élvezni...

Én már soha nem fogom élvezni az anyaságot?

Figyelt kérdés
Mindig vártam, hogy könnyebb legyen, majd idővel jobb lesz és hazudnék, hogy ha azt mondanám nem könnyebb és nem jobb, de nem az igazi...:( Vannak szuper napjaink, olyankor minden szuper és nem gondolok ezekre, de az esetek többségében csak a nehéz dolgok vannak. Mondhatnám úgyis, hogy a neheze, a rossz pillanatok elnyomják a jót. Lassan másfél éves, soha nem volt egyszerű eset. Sokat sírt első perctől, hasfájós volt, nem aludt, nem ment a szoptatás sem (nehezen indult be és vért izzadtam érte), az evés sem volt az igazi. A mozgásfejlődéssel egyre könnyebb és jobb lett, de mint írtam korábban még elmarad az a minden kerek és így van jól érzés. Azóta sem alszik, rengetegszer ébred, már azt sem tudom mikor aludtam egy jót. Nem akar enni sem sokszor, kiveri a kanalat a kezemből, kiköpi az ételt. És nagyon, de nagyon akaratos és elkezdte a hisztit is már egy jó ideje. Szóval semmi sem könnyű és egyszerű vele. Próbálok türelmes lenni, rengeteget foglalkozok vele, éjszakánként dédelgetem, ha nem alszik, bevetek mindent, hogy egyen, magamhoz ölelem, amikor rúg, vág, hisztizik és türelemmel, szeretettel vagyok iránta. Sokat mondókázunk, énekelek neki, rajzolok...Úgyhogy felé nem mutatom ezeket az érzéseimet, de a sírás kerülget, mert én megszűntem lassan létezni, csak ő, csak vele, csak érte és ha ki is mozdulok kezdődik minden elölről. Biztos azért is ilyen nehéz, mert rengeteget vagyok vele egyedül, mert a férjem sokat dolgozik és a rokonok, barátok messze vannak, újakat meg nem sikerült szerezni (pár szót váltunk a játszótéren, de mindenki vagy már vagy párban van, vagy itt élnek a rokonok és nem hiányzik nekik a társaság, mert nincs űr) Szóval már elfogadtam, hogy megszűnt a régi életem és olyan már soha nem lesz, de azt hittem ebben is kiteljesedek majd, hogy lassan kerek lesz minden, de még mindig nem érzem ezt és már lassan másfél éve "csinálom". Mielőtt bárki elítélne tervezett baba volt, vártunk is rá sokat és emiatt még szörnyűbb ez az érzés, mert olyan mintha nem tudnám értékelni ezt a csodát, amit kaptunk, mert mások ölni tudnának érte. Beszélni erről így nyíltan senkinek nem merek, mert azt hinnék, hogy nem szeretem a gyerekemet és minek nyávogok, de ki kellett írnom magamból, mert most úgy érzem nagyon nehéz...
2015. nov. 26. 12:53
1 2
 1/13 anonim ***** válasza:
100%

Hiaba nem mutatod ki,a baba erzi h miket erzel

Nem tudsz a kornyeketeken olyat keresni h mama-baba eneklos delutanok,vagy jatszo delutanok vagy torna?

Oda sok olyan anyuka megy ,akik tartsasagot keresnek:)

2015. nov. 26. 13:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/13 anonim ***** válasza:
70%
Tökéletesen megértelek. Nem ítéllek el. Nekem is szoktak lenni hasonló érzéseim. Imádom a fiam, hálás vagyok érte, boldog vagyok hogy egészséges. :) De bizony vannak nehéz pillanatok. Biztos hogy sokat segítene, ha egy kicsit tudnál pihenni. Nincs lehetőségetek megoldani, hogy néha elvidd családi napközibe? Neki is változatos lenne, gyerektársaságba is kerülne. Te addig tudnál pihenni, töltődni, vagy a dolgaidat intézni.
2015. nov. 26. 13:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/13 anonim ***** válasza:
61%

Nekem akkor lett könnyebb, amikor visszamentem dolgozni. Sokkal több a dolog, rendszeresen el vagyok úszva a háztartással, de akkor is jobb így az életem, mint a 2 gyerekkel a 4 fal között. Élvezem, hogy végre nem csak a játékokról, mesékről szól minden, hanem én is vagyok. Nekem ez 2 gyerek és 5 év és otthonlét után jött el, azóta jobban érzem magam.

Kitartás, nem könnyű gyereket nevelni.

2015. nov. 26. 13:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/13 anonim ***** válasza:
39%
Szerintem egy kicsit a fejedre nőt . Nalunk is ez a helyzet . Mindig ugrottam neki. Most mar kicsit szeretnek magammal is foglakozni es rajotttem tul sokat vagyok vele. Probalok nem az elso nyikkanasra ugrani es amikor jatszik csinalom a dolgaimat. Azota kicsit javult a helyzet . Mi sem alszunk ejjel semmit. Kitartas!
2015. nov. 26. 13:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/13 anonim ***** válasza:
72%

Hidd el, nagyon sok anyuka van ezzel így. Ez nem azt jelenti, hogy nem szereted a gyerkőcöd, egyszerűen megszűnik a magánélet és ez egy idő után nagyon nyomasztó, befásul az anyuka. Nekem egy egy éves kisfiam van, mi is távol vagyunk a családtól,semmi segítségünk nincs, férj reggeltől estig dolgozik... Nálunk a községben indult babaklub, oda néha elmegyünk, a kismanó nagyon élvezi, nekem is esemény, de azért nem dob túl sokat a hangulatomon.

Én ha magam alatt vagyok, akkor rengeteget telefonálok :) kihangosítva az anyukámmal és szerencsére van itt egy barátnőm, vele is minden héten beszélünk vagy néha beugrik (nem ugyanebben a faluban lakik), illetve áthangolom a gondolataim, hogy de igenis ez így jó és örüljek a pirinyónak, akire tényleg nagyon-nagyon sokat vártunk. Ez utóbbi hidd el, rengeteget tud javítani a közérzeten. Minden fejben dől el. :)

2015. nov. 26. 13:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/13 anonim ***** válasza:
71%
szerintem lazitsd egy kicsit. nem kell egybol ugrani, ha a gyerek hisztizik. nyiss ki egy konyvet, ulj le a gyerek mellé, o majd eljátszogat melletted. hagyjál neki is teret, had pakoljon, rohangáljon, visitson. te meg érezd magad szabadnak.
2015. nov. 26. 14:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/13 anonim ***** válasza:
Teljesen megértelek és átérzem a helyzeted. Én is így éreztem magam, valami nagyon hiányzott az életemből. Nekem szerencsére szüleim itt laknak velünk egy városban, de a barátok, akikkel össze tudnék jönni és picit kikapcsolódni messze vannak. Egyik barátnőm csinálja ezt az oldalt: [link] Nézd meg, anyukákat tudsz keresni a környéken ahol élsz, lehet ismerkedni. Ez is segíthet esetleg. Személy szerint nekem az oldotta meg a lelki békémet, hogy elmentem dolgozni kicsit, nekem nagyon hiányzott a munka, hogy mást is csináljak. Imádom a kisfiam és szeretek vele lenni, de éreztem, hogy valami hiányzik és ez a munka volt. Most sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, egy héten 2-3 napot megyek, addig anyukámmal van a kicsi, aki 11 hónapos és ez érződik a kisfiamon is, sokkal jobban ki tudom használni a vele töltött időt, megint úgy érzem, hogy élek és élvezem a napokat. Próbáld meg megtalálni, hogy mitől éreznéd magad jobban és próbáld meg ezt megvalósítani. Ha szeretnél egy kicsit elmenni kikapcsolódni próbálj keríteni egy megbízható ismerőst vagy babysittert vagy a családi napközi is megoldás lehet. Ő már elég nagy ahhoz hogy akár hetente 1-2 délelőttöt elvidd, addig te is kicsit fel tudsz töltődni és kikapcsolni anya üzemmódból, amire szerintem szüksége van mindenkinek. Van akinek a sport segít vagy hogy egyedül intézheti gyerek nélkül a bevásárlást vagy pl. nekem a munka. Tedd meg magadért, mert akkor a gyerkőcöd is érezni fogja, hogy anyával minden okés, akkor velem is minden okés és könnyebb lesz minden egyes nap.
2015. nov. 26. 14:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/13 anonim ***** válasza:
Kicsit lazíts a "tökéletes anyuka" szerepen, NEM KELL TÖKÉLETESNEK LENNI , nem kell megszűnni létezni, igen is adj időt magadnak is, s meglátod más színben látod a világot! Nem kell állandóan az óhaját lesni, és pocsékul érezni magad, ha épp nem mosolyog! Igyál meg igen is egy kávét egy helyben ülve, esetleg újságot lapozva, nem kell állandóan szórakoztatni... semmi sem fog történni, ha negyed órát nem körülötte ugrálsz , hanem mondjuk azt teszed amit szeretnél - ha nem akar enni, rendben, ne egyen, de te edd meg nyugodtan az ételt, stb... apróságok, de hidd el ettől érezni fogod, hogy igen, te is létezel még, vannak terveid, csak magadért is, nem csak a piciért! Sokan esnek ebbe a hibába mint te, szerintem mindenki az első gyermeknél, pedig ez ördögi kör, meg kell szakítani! Fel a fejjel, lassan kiérsz az "állandóan rajtad csüngős" időszakból, s visszagondolva szépnek fogod látni hidd el! :)
2015. nov. 26. 14:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/13 anonim ***** válasza:

Ezt szerintem sokan így érzik csak senki nem beszél róla.

Én alapvetően hipochonder vagyok, gyerek előtt ez nem volt nagy gond. Mióta megvan a másfél éves lányom, ez olyan méreteket öltött, hogy egy egy apróságon hónapokon keresztül tudok rágódni, aggódni.

Szerintem a legfontosabb, hogy beszéld meg ezeket valakivel, a legalkalmasabb személy erre pedig a gyereked apja. Ő végigéli veled az egészet(még ha nem is minden percét), és néha egy szeretetteljes ölelés és azt hallani, hogy jó anya vagy csodákat művel! :)

2015. nov. 27. 11:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/13 anonim ***** válasza:
100%
Van egy baratnom akinek a lanya szinte szorol szora ezt mondta nekem. azzal a kulonbseggel hogy o nemreg azt mondta neki a kislanya mar csak kotelesseg. a szeretet elmult belole annyira idegesiti a gyerek. Jo lenne ha valaki tudna segiten, nagyszulo vagy rokon vagy barki, par napig felvaltana es elvinne a gyereket mielott az erzelmeid a kritikus pontra jutnak. nagyon sajnallak es megertelek, de mas otletem nincs.
2015. nov. 27. 12:52
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!