Párom meg van sértődve, amiért anyukám segítene az első 1-2 hétben az újszülött körül?!

Szia! Nehez kerdes! En tanacsot nem tudok adni, de eltudom meselni a sajat tapasztalatomat.

Elso gyereknel eloszor agyverzest kaptam hogy szinte haza se ertunk meg a korhazbol, maris minden rokon a nyakunkra jar, jonnek mennek “segitseg” cimszoval. Az egyeduli hasznos anyukam volt, o viszont nagyon ugyesen oldotta meg a segitseget, csak kis idokre jott at minden nap meghagyva ezzel a vagyott kis csalad lettunk erzest, es csak nagyon ovatosan segitett, amikkel nem ereztem azt hogy teher, de megis hatekony volt, mert volt ket masodpercem szusszanni, furdeni, enni, stb. El nem tudtam volna kepzelni valaki egesz nap velunk legyen, de anyam ugyesen megoldotta ezt a kerdest.

Masodik gyerek most jon, es bar kis korkulonbseg lesz, valahogy most meg anyat se tudom elkepzelni jojjon mindennap, egyszeruen most annyira vagyom arra hogy csak mi, hogy leirni se tudom. Aztan lehet megszuletik es lerakom a hajam sirva hivva mindenkit valaki jojjon, de mivel mar gyakorlott szulo vagyok igy hiszem hogy nem lesz szukseg akkora segitsegre, es megmaradhatunk a sima mezei latogatasoknal.

1-2 hét szerintem nagyon sok. Szerintem 2-3 nap elég, majd utána, ha párod visszament dolgozni és még igényled a segítséget jöjjön. Így akkor már párodat se fogja zavarni.

Nálunk is anyu jött volna, de csak 3 napra hívtam, sajnos pár óra lett csak belőle, mert még aznap visszakerültünk.

3 nap múlva jöttünk haza, akkor már nem hívtunk senkit, szerettünk volna végre hármasban lenni. Nagyon szépen és könnyen megoldottunk mindent, így csak a kislányunk 3 hetes korában jött újra anyu,de csak hogy unokázzon kicsit.

És mi lenne, ha úgy oldanátok meg, hogy anyukád nem ül ott fél napot, hanem beugrik 1 órára? Segíthet így is, megcsinálja, amit kell (ha a párod megcsinálja, akkor nyilván nem kell anyukádnak), unokázik egy picit, aztán megy haza. Azt én is nehezen tudom elképzelni, hogy mit kéne csinálni reggeltől délutánig, főleg, ha a párod is ott lesz.

Az én anyám is az elsőnél kijelentette, hogy kivesz 2 hét szabit, és majd segít. Ő a szomszédban lakik, szóval ehhez nem kellett egész nap itt ülnie, de így is totál felesleges volt. Itthon volt a férjem 3 hétig, megcsinált itthon mindent, anyám meg zavartan tipródott, hogy akkor hadd vigye el a vasalnivalót, meg akkor a férjem ne főzzön, majd ő főz nekünk, hogy legyen valami értelme, hogy itthon van. Szóval igazából ő is úgy érezte, hogy annyira tényleg nem kell segíteni, és kellemetlen volt neki, hogy nem érzi magát hasznosnak, és csak itt toporog. Ettől függetlenül most a másodiknál is rögtön mondta, hogy szabira megy, nem tudom, minek, de mindegy, ő 10 méterre lakik, max. hazamegy.

Esetleg még az lehet megoldás, hogy inkább akkorra időzítse anyud a szabit, ha apuka már visszament dolgozni, és nem lesz már otthon segítséged. Így nem utasítod el, és a párod se érzi úgy, hogy alkalmatlannak tartják az otthoni feladatok ellátására.