Ha elhagynám a férjemet, és nem szeretnék a felügyeleti jogért harcolni, mi lesz a fiunkkal?

A gyerek sok esetben kizáró ok. Ez igaz.

De egyrészt te ettől még anyja maradsz a gyereknek, ahogy az elvált férfiak se szűnnek meg apák lenni, és rohadtul kizáró ok tud lenni, hogy VAN gyereke.

Másrészt kizáró ok lehet a gyerektartás fizetése még 18 évig.

Ami viszont garantàltan kizáró ok minden normális férfi esetében, az az, ha eldobtad a gyereked. Akinek ez belefér, az nem normális. Mondjuk megérdemled, hogy találj egyet és összejöjjetek.

Szia, en nem itellek el. Mehet is a lepontosaz.

Nem vagyunk robotok, hogy mindenkinek ugyan az az erzes jojjon elo. Meg akkor sem, ha 1000bol 999en nem ugy ereznek mint te.

Elhiszem ha eleged van, ha ezt nem akartad, vagy nem pont igy, ha elmenekulnel. Ismerek par embert akik lenyegeben ezen mentek keresztul, es jo par evvel kesobb amikor valoban megerettek ra, akkor lett csaladjuk ujra.

Rengeteg lehetoseged van, ahogy fent is irtak. Apukara hagyod, akar minden masodik hetvegen lathatod ha gondolod, vagy fizetheted a gyerek tartast x evig utana.

Attol ne felj, hogy nem talalnal uj part. Az inteligens es nem csak moralok hajtotta ferfiaknak fel kell tudni fogniuk, hogy miert tetted azt amit. Itt sem a ferfiak itelnek el, hanem a tobbi anyuka, akik nem ereznek veled hasonloan, ezert elkezpelesuk sincs milyen lehet neked. Ez a vilag szimpatia nelkul semmit sem er.

Hidd el, hogy jobbat teszel a babaddal ha elhagyod, mint hogy egesz eleteben azt ereztetsd vele, hogy semminel sem tobb egy hibanal, aki tonkretett teged. Ez nem egeszseges se neked se neki. A ferjed meg talalhat uj part, aki igazi anyakent felneveli ot, tobb szeretettel mint amit te tudnal adni.

Ha ezt valoban eldontotted ne hagyd, hogy feloroljon, tedd meg a kovetkezo lepest. Ha pedig vacilalsz, keress fel egy szakembert aki at tud segiteni ezen az idon.

Én ismerek olyan férfit aki 4 gyereket nevel egyedül, mert az asszonya lelépett ,,élni". Aztán a nagy élés közepette ugyanabba a hibába esett mert szült még 2 gyereket.

Írod, hogy az álomesküvő helyett 40 fokba stb..stb..Miért kellett bevállalnod a terhességed alatt a polgári esküvőt.Egy csomó ember él együtt és nevel gyereket úgy is, hogy nem házasok.A múlt hétvégén voltam olyan esküvőn ahol együtt éltek már 4 éves és a 2 éves lányuk volt a gyűrűhordozó.Megvárták míg az asszony visszanyeri a formáját,míg nem arról szól az életük, hogy éjszaka felkelés,mokka a szem alatt, viták az új élethelyzet miatt és utána csinálták a házasságkötést.Rajtad is múlt hogy csináljátok a házasságkötést, gondolom nem puskával a fejed mellett mentél a polgármesteri hivatalba.

Lehet nem akarsz rosszat a gyerekednek.De mindenképp rosszat fogsz tenni neki.A gyerekedben előbb -utóbb felmerül a miért nincs velem anya? kérdés és mindig fájó pontja lesz ez az életének, bármilyen ,,nemes hazugságot" mondanak is neki majd rólad.(nézz meg pár olyan műsort ahol szülőket hoznak össze 20-30 évvel később a saját gyerekükkel, mindenhol ugyanez van.Miért nem kellettem? Miért dobott el,hagyott ott és a többi)

Szerintem te meg akarod mutatni a férjednek milyen ,,szar" volt neked.Eszköznek akarod a gyereked használni, hogy büntesd vele a párod.Viszont ha elmész te is sérülni fogsz lelkileg.Ha később esetleg lesz még gyereked és szeretni fogod, rájössz mekkora hibát követtél el, akkorra meg majd ellened neveli és meg se állhatsz előtte.VAGY.Esetleg felnősz.Mert szerintem max 22 éves ha lehetsz a válaszaid alapján és egy életre utálni fogod magad mikor rádöbbensz mit csináltál.

Nekem is sokat változott az életem.2 éve nem aludtam végig egy éjszakát se, a férjemmel sem rózsás a helyzet, de megfutamodás helyett mi család akarunk lenni és küzdünk egymásért és hogy megtaláljuk a helyünket ebben az új helyzetben.Nem könnyű.Néha gondoltam én is hogy elmegyek,de a gyerekem nélkül én nem tudnék.Soha.Mondjuk idősebb is vagyok szerintem mint te ,,felnőttem".De ha itt hagynám a gyerekem én biztos minden reggel szembe köpném magam a tükörbe.

Szerintem egyrészt keress egy pszichológust, másrészt neked tényleg a férjeddel van bajod. És szerintem abban, hogy nem élvezed az anyasàgot, a férjed hozzáállása is vastagon benne van. Hanegy olyan társad lenne, aki néha felkelne éjszaka, bevállalná a kicsit, hogy kimozdulj, akkor is így vélekednél a babáról? Jól gomdold meg, kivel is van bajod tulajdonképpen. És feltétlen pszichológus, majd hanösszeszedted magad, akkor válás (babával).

Nem tudsz kimozdulni a kicsivel anyudékhoz, vagy csak ketten egy hotelbe, hogy meglásd, ha nyugodtabb a helyzet, akkor mit érzel?

Szerintem kérj segitséget a saját családodtol és egy szakembertöl,párod

hagyd el mer csak mégjobban megkeseredsz töle.Add a kicsit bölcsibe és menj el dolgozni,meglátod hogy szereted te ezt a kisbabát csak most be vagy sokalva,és ha igy sem változik semmi akkor hagy az apjára de ne futamodj meg mindjárt mert lehet hogy örök életre rosz döntést hozol,amit már vissza csinálni nem tudsz.

Nem erre számítottam.

És nem kell itt jósolgatni, elhihetitek, hogy sok férfinál pont a gyerek a kizáró ok ismerkedéskor.

Normáliséknál nem.. ott az hogy elhagytad a gyerekedet.

Kérdező megnyugtatlak, te nem vagy anya csak egy nő aki szült egy gyereket. Nem több nem kevesebb. Egy anya az élete árán is védené a gyerekét nem akarná bántani mint te.

Nem a tekérdésed törölték multkor? Amikor leírtad, hogy a barátnőid Barcelónában vannak erasmuson, és irigy vagy, te meg itthon babázol?

Amúgy nekem is van olyan barátnőm, akit az "anyja" elhagyott csecsemőként, azóta sem látta. Már felnőtt nő, de akkor is kihatással volt az életre. Még ma is. Édi, ahogy próbálod megmagyarázni, hogy ez a babának is húú de jó lesz, igazából hőstettet hajtasz végre, de nem.

Baj meg nem a gyerekkel van itt, hanem a férjeddel.