Szerintetek is nagyon sok gyerekes viselkedésű anyuka van?

A kedvencem az volt, amikor az egyik anyuka kiírta az egyik ilyen csoportba, hogy el van keseredve, mert a gyereke totál buta, hiszen 13 hónapos és nem táncol. Mit lehet erre mondani?

A másik top nálam, aki 3 hétig nem fürdette a gyerekét, mert a gyereknek nem volt kedve. Mindezt a kötődő nevelés jegyében.

Egyetértek, hogy nagyon sok a gyerekes viselkedésű anyuka, de pl. a vihartól én is félek, mégsem gondolom, hogy emiatt lennék felelőtlenebb, infantilis anyuka. Valaki a vízbefulladástól fél, attól ő még nem gyerekes az én értelmezésemben. Szerintem pl az a gáz mikor anya együtt nyávog a gyerekkel fejhangon mondjuk egy kiskutya fölött állva, hogy "milyen kis cukiii."

A szellemes sztorihoz; én nem hiszek az ilyesmiben, de hidd el, hogy ha lesz gyereked, aki képes hosszú perceken át meredten nézni egy töküres sarokba, ne adj isten mosolyog vagy gagyog is hozzá, te pedig mondjuk aludtál jó esetben összefüggő fél órát, lehet te is elgondolkozol majd rajta, hogy mi érdekeset láthat a gyerek.😅

Tehát aki fél a vihartol, az gyerekes? Értem. Szerintem kerdezz meg pár embert, aki elvesztette valamijét vagy valakijét mondjuk a Katrina hurrikán miatt....

Vagy csak legyél kint az nyilt utcán egy narancssarga riadós napon.

Szerintem nem pont erre gondolt a kérdező, amikor példának a vihart írta, vagyis nem arra gondolt amire most ti, én a napokban láttam egy képet aminek az volt a címe hogy jaj de félünk a vircsitől, most nem a hurrikánra kell gondolni meg végletekig elmenni, mert a házban volt a fénykép készítve, az ilyen képektől am én is a falra mászok, mert csak dicsekedni akar hogy a hat hónapos gyereke már áll, és dicséretre méltó de nem a napi 300-adik kép után.

Pont tegnap beszélgettünk erről párommal, hogy melyik anyuka miket posztol meg pakol ki a facebookra.

Véleményem szerint ez a három típus a legostobább (már bocs)

1. Az anya, aki a gyereke minden "elsőjét" megosztja, kezdve az "először vettem észre a kézfejemet", az első hányás hasmenés vírusunkig és frankón le van fotozva a gyerek bokától tokáig ***osan, napi 500 kép Bercikéről minden szögből, pucéran is akár, bele se gondolva abba, hogy melyik anyuka férje pedo esetleg és mentegeti le az ilyen képeket magának.

2. Az az anyuka, aki ugyan dicsekedik a gyerekével, de előtte keresztül futtatja a képszerkesztőn, esetleges hibákat elmaszatolja, persze nem profin, csak úgy ímmel ámmal, vagy odarak egy matricát, ne látszodjon hogy eláll a füle stb. Ugyan már! Minden baba cuki, felesleges idöpocsékolás.. és a legszebb hogy ezek szoktak nekiesni a másik anyának hogy hogy áll a gyerek foga, kell majd fogszabályozó

3. Ez mondjuk nekem a felháborító kategória, amikor anya kiírja hogy x hetes terhes, vérzik meg a kaszás jön érte, most mi legyen...

Mondjuk nem fb posztolni kéne, írják neki h kórház sos, de neeeeem, még vagy két órán át írja hogy éppen miket tapasztal, ellenkezik, nem akar menni, ahelyett hogy felhívná a dokiját, mentőt akármit.

Ahh. Sok ostoba van amúgy, bár aki fél valamitől épp, az nem, én pl rohadtul félek a szellemektől, de ezt betudom a horrorfilm mániámnak, de sose jutott eszembe hogy a fiam valakivel kommunikálna a túlvilágról 😂, a közlés, szóhasználat és a stílus szerintem ami meg tud botránkoztatni ilyen posztoknál mint amit a kérdező ír.

Én is hiszek a szellemekben, de ezt betudom annak, hogy egyrészt az egész család hisz bennük, másrészt a jelenlegi szobámban eddig csak 2 rokon halt meg az évek alatt :P

arachnofóbiám van, de azon a szinten, hogyha egy kis kaszáspók bejön a szobába én szaladok ki, nagyobbaktól szabályosan pánikrohamot kapok. Nem hinném hogy ettől gyerekes vagyok....

Én irtózom a pókoktól, tudom, hogy kis vacak állat, nem tud bennem kárt tenni, de halálfélelmem van, ha egy rajtam mászik, pláne, ha nem látom.

Tudatosan ezt a kényszeres félelmet nem tudom leállítani, magától szökik fel a vérnyomásom, kapkodom a levegőt és tör rám a sírás.

A félelem az nem tudatos dolog..

Viszont ameddig a gyermeked nem csinál bizarr dolgot, nem tudhatod milyen érzés. Én ateista vagyok, abszolút minden ezoterikus dolog ellen, de azért hirtelen minden vér kiment belőlem és lefagytam, mikor a gyerekem a plafonnak integetett mosolygott és gagyogott, konkrétan meredten a plafonra nézett, előtte meg ugyanúgy feküdt, csak csendben volt és engem nézett. 6 hónapos körül volt.

Már tudom, hogy valószínűleg felidézett valamit vagy elképzelt valamit, de annak idején ez eszembe sem jutott, és szerintem most is halálra rémisztene a helyzet.

De nem csak gyerekkel, bármilyen horrorfilmbe illő helyzettől frászt kapnék, akkor is, ha egyedül kellene erdőben sétálnom és belerepülne a hajamba a denevér. Semmi valós veszély, de biztosan sikítanék a régi horrorfilmes emlékeim okozta reakció miatt.

Egyébként furcsa helyzetektől félni szerintem igenis felnőtt reakció, jó is, ha bekapcsol elég korán az ember veszélyészlelése, gyorsabban tud reagálni.