Miért hoz össze a sors mindig olyan férfiakkal, akik félnek a gyerekvallalastól?

Kedves Kerdező! Őszintén sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy. Nagyon nehéz az mikor az ember megkedvel, megszeret valakit, tervez vele, minden adott, házasság is van aztán ilyen szituációba kényszerűl. De figyelj, ez a pasi nagyon gáz. Több dologból is ordít hogy valami nem teljesen “kóser”. Arról nem beszélve hoy ha igazán szeretne, ismerne akkor tudná hogy te nem fogod elhagyni gyerek után, remélhetőleg. Viszont én nagyon komolyan leülnék beszélni vele. Ez egy közös döntés kell, hogy legyen, de ilyen formáb ő egymaga eldönti. Te pedig valóban nem vagy már 20 éves-bár itt jegyezném meg, hogy azért még nem vagy semmiről sem lecsúszva. Nem tudom miért fogod ki az ilyen férfiakat, de ha babára vágysz, és végleg úgy tűnik, hogy tőle nem kapod meg, akkor előbb utóbb ugyis “el kell” hagynod. És bízni abban hogy az élet az utadba “fújja” majd s megfelelő embert.

Es egy kis biztatást. (1 éve szülésfelkészitő tanfolyamon a korosztály kb így nézett ki: ketten 30 évesek, egy lány 32, öten 35 felett (általában 36,37), ketten 39 évesek és 3 40 feletti. Ha jól emlékszem. Nem mondom hogy ez az ideális, de ebből kiindulva még van idő, nehezebb napokon jusson eszedbe!

Sajnálom Kérdező, nem vagy könnyű helyzetben! Teljesen át tudom érezni, mert én meg 8 évig vártam mire a férjem is elhatározta magát. Én mindig is fiatal anyuka szerettem volna lenni, de ez nem jött össze. 30 elmúltam mire elkezdtünk próbálkozni, most meg már 3 éve várjuk a csodát. Pedig több gyereket terveztem, de már örülök, ha legalább 1 lesz. De nem szabad feladni!

A helyedben én most egy kicsit jegelném a témát, mert úgy tűnik a vitáitok nem vezetnek sehová, úgyhogy nincs értelme ugyanazokat a köröket futni, csak lefárasztjátok egymást. Szerintem adj magadnak egy határidőt (3-6-12-18 hónap), amennyi neked belefér, és addig ne hozd fel a dolgot. Egyáltalán ne említsd, se olyan formában, hogy sóhajtozol, hogy neked miért nincs gyereked, se úgy, hogy vágod a fejeket, amikor inkább a védekezést választja. Hagyd rá, ne avasd be, hogy mikor vagy termékeny. Ha meg ő hozza fel a témát, vedd lazán, ne hagyd magad provokálni.

És szerintem ne bizonygasd, hogy te nem olyan nő vagy, aki lelép stb, de ha ő akar ilyesmiről beszélgetni, akkor higgadtan mondd el az álláspondat arról, hogy szerinted egy gyereknek két szülőre van szüksége, mert az az egészséges stb. Ne személyeskedj, hogy te nem, vagy bezzeg neked stb.

Ha lejárt a számodra kiszabott határidő -amiről ne tudjon a férjed, nehogy még kitalálja, hogy fenyegeted! - és nincs eredmény, akkor még mindig el lehet menni párterápiára, ahol mindenki szépen elmondja egy szakembernek a félelmeit.

Ha az sem segít, akkor jöhet szóba esetleg a válás. De ne az legyen az elsődleges megoldás. Különben sincs semmi garancia arra, hogy a következővel nem lesznek hasonló problémák.