Miért elkényeztetett az a gyerek, akit a szülei elvisznek autóval az iskolába, vagy akár még érte is mennek?

Velem anyámék olyan szinten nem törődtek, hogy egyedül jártam már oviba is, meg onnan haza.

Én bizony hurcolászni fogom a gyerekem, amíg nem ciki neki vagy nem kéri, hogy egyedül mehessen.

Azért azt tegyük hozzá, hogy az eredeti kérdésben, az anyuka munkahelyre menet viszi a lányt iskolába, szóval akkor is beindítaná a kocsit, ha a lány gyalogolna, és +1 ember miatt nem fogyaszt több benzint a kocsi. És az iskolája mellett megy el.

Szóval ez a környezetszennyezés, dugó, a gyaloglás olcsóbb, stb, nem jött be.

Le leszek pontozva, de szerintem a jó tömegközlekedésű és/vagy 15-20 perces sétatávra lévő iskolába káros cipelni a nagyobb gyereket, pont azért amit itt írtak. Az ilyen gyerekek 17-18 évesen a saját autóba ülnek át, és az életben nem lehet leműteni a fenekükről az autót, nem tudnak tömegközlekedést használni, önállóan közlekedni és elindulni (érdemes megnézni a Közelekedés kategóriát, hetente többen tesznek fel kérdést, hogy kell vonattal utazni meg buszjegyet venni), ráadásul olyan környezetszennyező mint a fene.

Agglomerációban élek, itt konkrétan 10 évvel ezelőttig még mindenki gyalog járt vagy vitte a gyereket suliba, és az iskolák egyáltalán nincsenek messze, max. 10-15 perc gyalog. Mióta elindult a fővárosi kiköltözés, azóta autóval mennek két sarokra is (szó szerint, nem túlzás!!!). Konkrét közlekedési katasztrófa fenyegeti minden reggel az összes óvoda, iskola környékét, facebook posztok jelennek tízesével meg, hogy ki hogy húzta meg a másik kocsiját, amikor a 10 parkolóhelyre akar 100 kocsi beállni hogy letegye a gyerekét... Arról nem beszélve, hogy életveszélyes, mert az a néhány gyerek, aki gyalog közlekedne, nem tud átmenni a zebrán csak polgárőri segítséggel az iszonyú forgalom miatt.

A szocializáció hiányáról már nem is beszélek, az odafelé vagy hazafelé bandázás szerintem egy fontos aktus (lenne) egy iskolás/kamasz életében. Ehelyett haza van cipelve, és leül a gép elé, hogy cseteljenek...

Az ilyen gyerekek 17-18 évesen a saját autóba ülnek át, és az életben nem lehet leműteni a fenekükről az autót,

Nem jött be, az enyém 23 éves és jogsit sem akar még.

Akkor most én is had mondjak egy érvet a kocsi mellett.

Natascha Kampusch neve ismerős? Iskolába menet fogták el és tuszkolták be a kocsiba. Aztán pedig 10 évig fogva tartották. És még ő szerencsés helyzetben volt, mert meg tudott szökni. De mi van azokkal a gyerekekkel, akiket csak szimplán megerőszakolnak és megölnek? Vagy eladnak külföldre prostinak? És nem 1-2 kisgyerekről van szó, hanem évente több százról. Ha már évente 5-6 gyereket megmentünk azzal, hogy otthon beülnek a kocsiba, és csak az iskolánál szállnak ki, akkor nem megéri azt a kis kellemetlenséget amiket te írtál? Inkább legyen egy olyan gyerekem aki csak 18 évesen tanul meg tömegközleledni, mint egy halott gyerekem, vagy egy kényszerprostituált külföldön.

Nem tudjuk mindentől megóvni a gyereket, ez tény, de biztos hogy szemen köpném magam,és sose bocsátanám meg, ha pont akkor rabolnák el a gyerekemet, mikor kérte, hogy vigyem el, én pedig dacból nem vittem el, mert "életképesnek kell lenned gyermekem".

Én a saját esetemből tanulva semmit nem tolok a saját gyerekeim segge alá. Nekem baromi megkímélt gyerekkorom volt, mindenhova hoztak-vittek, házimunkát nem kellett csinálnom, felelősségem, kötelezettségem a tanuláson kívül nuku. Csekket először huszonéves koromban láttam.

Eredmény: életképtelen, nem házias, terhelhetetlen, elkényeztetett nő. Több évembe telt mire fel tudtam hozni magam egy elfogadható szintre.

A gyerekeimet az elejétől fogva bevontam a házimunkába, első volt a kötelezettség, utána a játék, iskolába, külön órára nem hurcibáltam őket, különben sose tanulják meg, hogy mi fér bele az idejükbe és mi nem.

Örülök, hogy így tettem, mert már most, tizenévesen életképesebbek mint a korosztályuk nagy része és persze mint én most.

Én sem értem hogy ez másnak miért gond. Nyilván az olyanokat zavarja, akik nem tehetik meg hogy autóval járjanak. Engem 14 és fél évig a szüleim vittek minden nap iskolába meg haza, 2 és fél évig még az egyetemre is. A volt gimis osztályfőnököm mindig kötekedett velem hogy miért nem járok busszal, mintha bármi köze lett volna hozzá. A tanárok közül egyedül neki nem volt autója, egyedül ő járt busszal. Egy éve, mióta megszereztem a jogsit és van saját autóm, már nem akarok a szüleimmel menni, pedig sokszor még most is be akarnak vinni. Nem értik hogy miért jobb nekem az hogy mindent nekem kell megoldani, parkolóhelyet keresni stb. Apukám szerint sokkal kényelmesebb ha ők visznek be. Nekem nem éppen, addig jó volt amíg nem volt jogsim, de most már jobban szeretem a saját autómat vezetni. Egyik tanárom mondta hogy az a legfontosabb hogy tudjunk vezetni, mert a gyerekeket majd autóval kell vinni mindenhova. Én is autóval fogom majd vinni a gyereke(i)met.

22/L