Mi a jó a gyerekvállalásban?

Aki így gondolkodik, annak semmi.

Az én gyerekem már kamasz, és most élvezem a legjobban az anyaságot. A haverjának tart, nagyon jókat szoktunk beszélgetni akármiről, imádom hallgatni hogy milyen értelmes, okos fiatal lett belőle, mindennap le tud nyűgözni valamivel. Nekem tinédzser koromban nem nagyon voltak barátaim, most úgy érzem, hogy ezt a hiányt visszakaptam, hiszen megosztja velem a gyerekem a dolgait, szoktunk együtt lazulni.

Nekem nem volt sok közös élményem a szüleimmel gyerekkoromban, ezért különösen örülök, hogy ezeket bepótolhattam az én gyerekemmel, ugyanis mi nagyon sok közös programot szerveztünk régen és még ma is. Úgy érzem, hogy visszakaptam általa ami az én gyerekkoromból hiányzott.

Persze vannak nehéz idők, de csodálatos látni, ahogy abból a tündéri picibabából egy okos, értelmes felnőtt lesz, akit neked köszönhet a világ.

Nem fogok regényt írni neked.

Egyszerűen csak annyit: ha fejben és érzelmileg is felnősz akkor majd fogod érezni a vágyat egy saját gyermek után és akkor majd rájössz mi a "jó" benne.

De az nem most lesz ahogy látom.

Nekünk pl a családi kasszát nem terhelte meg. Sok pénzbe kerül, de ha az ember felelősségteljesen vállalja be, akkor nem okoz gondot (CSOK-ot nem vettünk fel, a babavárót meg az után jelentették be, hogy teherbe estem, szóval nem emiatt vállaltunk gyereket).

A szabadságom sem veszítettem el, nyilván másképp kell szervezni az életet, de a kezdeti időszak után már nem volt gond, hogy nagymamára vagy bébiszitterre bízzuk. Meg egyébként is szeretünk közösen programokat szervezni, így családosan. Annyira jó látni, amikor ez a kicsi emberke, aki valahol én is vagyok, újra és újra rácsodálkozik a világ dolgaira, megismeri őket és látod, hogy szépen összeáll a kis fejecskéjében minden.

A testem és az egészségem jól vannak, köszönik szépen. Karcsúbb vagyok most, mint szülés előtt, jobb kondiban, az egészségemre meg már csak a gyerek miatt is odafigyelek, hogy jó példát mutassak neki.

Az aggodalom igen, azt aláírom, már a két csík megjelenése óta mindenen aggódom, ami vele kapcsolatos, de ezzel megtanultam együtt élni, és nincs káromra. Tudom, hogy mi az, amit túlzásba viszek, és tudom, mi az egészséges és normális, szóval igyekszem ennek megfelelően reagálni ezekre a gondolatokra.

Az, hogy sosem jön rá, mennyire lehet hálás nekem... Nem is várom el. Nem ezért csináljuk. Nem ő akart megszületni, ez a férjemmel a mi saját döntésünk volt. Mi vagyunk hálásak azért, hogy a világra jött.

Igazából ezt nem lehet racionálisan megmagyarázni valakinek, aki így gondolkodik, mint te. Ha nincs a belső érzés, hogy te ezt szeretnéd, ha nem fűz érzelmi vágyódás a szülőség iránt, akkor mondhatunk akármilyen magasröptű gondolatokat, nyilván nem fogod megérteni. Ez egy más élet, más gondolkodás, más jellegű problémákkal, mint amivel a gyerektelen párok, emberek szembesülnek. Mi örülünk neki, hogy van gyerekünk, nekünk hiányozna az életünkből, ezt tudtuk előre, ezért is vágtunk bele az egészbe. Nem mondom, hogy nincsenek jobb és rosszabb napok, mert nyilván vannak, de a gyerek előtti életünk sem volt mindig szivárványos csúszda egyszarvúak között, szóval ez nem feltétlenül érv a gyerekvállalás ellen (vagy mellett).

"és ha már egy van akkor kell egy másik is ami már tényleg megnyomorítja a családi kasszát"

Viktorunk gondoskodik róla, hogy ne így legyen.

Talán fél éve olvastam egy olyan mondatot tőle, hogy hosszú távon az a céljuk, hogy a gyerekes családoknak szóló juttatások kifejezetten magasabbak legyenek, mint a gyereknevelés költségei.

Szóval inkább aggódhatsz a magad kasszájáért, nem kell a gyerekesekéért.

"ha fejben és érzelmileg is felnősz akkor majd fogod érezni a vágyat egy saját gyermek után"

Ez azt erősen cáfolnám, ugyanis ebből az következik, hogy MINDEN ember akar gyereket majd egyszer, ami nem igaz!

Nem értem amúgy, csak az nőtt fel érzelmileg stb téren, aki akar gyereket?! Azért ilyen bődületes butaságokat ne állítsunk már. Van aki gyereket, van aki nem, de emiatt nem kéne a másikról olyanokat állítani, hogy ő még "nem nőtt fel"...! Felnőtt, csak mások az életcéljai, ennyi.

10-re:

Mert provokálni akar.

Utána meg élvezettel pontozza le, akik bármi jót írnak a gyerekvállalásról.

Neki ez az öröme, a gyerekesnek meg az, hogy a kisgyereke rámosolyog, átöleli. Mindenki azt kapja, ami jár neki.