Érdemes-e valaha elmondani az igazságot, vagy jobb a "boldogság" illúziója? Sokat gonddolkozom ezen

Jaj Istenem, most olvasom újra. Te azt gondolod, hogy van esélyed arra, hogy sose tudja meg?

Akkor a te "boldogságod illúzióját" most én töröm: nem az a kérdés hogy megrudja- e hanem hogy mikor.

Még pár év (és ha nem mondják meg neki addig, amit kétlek), magától rá fog jönni, leszűri a környezetéből. Teljesen el fogjátok veszíteni a gyerek bizalmát. Minél később tudja meg, minél idegenebb embertől, annál rosszabb lesz. Ha te nornálisnak kezeled, akkor a gyerek is annak fogja.

Szerintem abban bíztál, hogy itt mindenki támogatni fog, de irtó nagy marhaságot csináltál.

Minden szülőnek a saját szülei anya és apa, de amikor gyereket vállalunk, akkor elkezdjük őket nagymamának és nagypapának hívni a gyerek miatt. Tök függetlenül, hogy egyedül, párban, kommunában nevelik a kicsit. Te sem "Piroska" vagy, amióta megszületett, hanem anya.

Kezdd el használni tudatosan a nagyszülői megnevezést a szüleiden, mert a Jack Nicholsonos sztori hoax is lehet, illetve akarjál már jót a gyerekednek. Ne a saját párkapcsolati kudarcodat söpörd a szőnyeg alá...🤦‍♀️

Bevallom, nem értem, ezt hogy sikerült összehozni. A gyerek úgy szólít bárkit, ahogy szoktatod rá. Én hiába szólítom Szívemnek a páromat, a gyerekek apázzák, mert nekik következetesen ezt a szót használtam, amikor beszéltem róla.

A 4 évesnek meg már simán meséltem, hogy amikor én kicsi voltam, akkor a mamával meg a papával laktam együtt és jártam oviba, ahogy ők is stb.

Plusz úgy gondolom, ha nem mondtad neki kifejezetten, hogy az apád az apja, ő ilyet magától nem hisz, csak annak szólítja.

Tehát ha eddig nem cseszted el teljesen, és nem mantráztad neki, hogy ő az apukája, akkor nem okozhat törést a lelkében, ha kijavítod, hogy ő a nagypapa.

Néha Dédi helyett Mamát mondok, amikor nagyanyámról mesélek valamit, nem hülyék a gyerekeim, visszakérdeznek, hogy a te mamád, vagy a mi mamánk? :)

Szia!

Ha ennyire nem vevô a kicsi a beszèlgetèsre, lehet megpróbálnám esetleg mesén keresztül tudatni vele az anyai/ apai és nagyapa/nagymama szerepeket. Akár olyan mesét is amiben a kicsi elvesztette az anyukáját/ apukáját (Oroszlánkiràly).

Szerintem se hagyd annyiban, hiszen ahogy a többiek is írták, meg fogja elôbb-utóbb tudni, és ki tudja,hogy reagálja le ( lehet csak konstatálja, bármiféle harag nélkül, de sajna benne van, hogy eltörik benne valami).

Plusz ne egyszerre zúdítsd rá az információk tömkelegét, hanem fokozatosan adagolva, ezért is írtam a meséket. Ismerje meg, hogy igazából kit hívunk apának, anyának. De mindemellett próbáld éreztetni, hogy attól még, hogy egy szerepkör értelmileg betöltetlen marad, attól még érzelmileg kötődhet úgy, ahogy egy kisgyermek egy édesapához.

Kedves kérdező, te nagyon nem akarod megérteni, hogy mindenki szerint hülyeséget csinálsz.

Magadban és a gyerekedben is (benne mondjuk később) rögzítsd, hogy TÉGED hagyott el az apja, nem őt. Takarkatod itt a foscunamit, amit évek alatt keményen kidolgoztál...

És anyukád? Mert nyilván rá is emlékezni fog. Vagy majd azt mondjátok, hogy a szomszéd néni volt, aki néha ott aludt? Vagy mi? Le fog esni neki, hogy ő volt egy pár, és te azért hívtad apának, mert neked volt az apád! Azt akarod játszani a gyereknek, hogy te a szüleiddel egy többasszonyos család vagytok?

Nem kell neki semmit mondani, igazad van. Szerintem nem is sokára meg fogja kérdezni hogy ez hogy is van.

Abban semmi nincs, hogy valakinek a szülei nincsenek együtt. De az hogy az anyja ekkorákat hazudjon neki...

Anyád is apának szólítja az apádat? És te anyádat hogy hívod? És a gyerek anyádat?

Figyeld meg! A gyerek tudni fogja, hogy ki ki csak az elnevezésekkel nem lesz tisztában...