Miért mennek bele egyes nők abba , hogy válás után a gyerekük egyik héten az apjuknál legyen? Így kényelmesebb, hogy lepasszolják? Vagy tudnak ismerkedni?

Es azt ki mondta , hogy a gyereknek jó?

Ki szeret állandóan pakolni/költözni?

Eleinte biztos jó, de aztán hamar meg lehet unni..

A válás azért nem egy pozitiv dolog az ember életében..kidobni éveket/évzizedeket a kukába. Én még nem találkoztam, olyam emberrel aki erről büszkén mesélt volna

Ja tényleg

Nem a saját életüket cseszik el hanem a gyerekekét.

Elvált szülők gyereke vagyok. Nagyon örülök a mai napig, hogy a szüleim meghozták ezt a döntést. Mert inkább legyen egy elvált anyám és apám, mint olyan szüleim, akik egy boldogtalan, vitákkal teli házasságban élnek.

Miért lenne jobb egy gyereknek, ha otthon azt látja, hogy a szülők rosszban vannak, mindenen összevesznek és nem szeretik egymást?!

Tehát az fel sem merül benned, hogy anyukának is szüksége van szabadidőre?

Amikor nem:

- dolgozik (8-16)

- a kölykéért rohangál ovi, suliba, edzésre stb

- végzi a házimunkát munka után

- tanul a kölyökkel este

És MAGÁRA mikor marad ideje? Hogy beüljön a kádba és ellegyen egy pohár borral, elolvasson egy könyvet, elmenjen mozibe stb?

Ha lenne gyerekünk, az lenne az első, hogy osztott fleügyeletet kérnék, ugyanis én nem lennék hajlandó 7/5 a se.gemen venni a levegőt, mert a gyerek összes s.zrsága az én nyakamba szakad meló meg háztartás mellett.

KEtten csinálták a gyereket, vállalják az AZONOS részt a neveléséből, ne anyuka szakadjon bele.

47

Aki igy gondolkodik h lehet anya???

Hat igen

Van akinek a kenyelmes elet szamit van akinek a gyerekei...

Hat éves voltam, amikor a szüleim elváltak. Felváltva töltöttem mindkettőjüknél egy-egy hetet, alapvetően jó maradt köztük a viszony, csak éppen a szerelem múlt el. Semmilyen tragédia nem ért, sőt, inkább ez, minthogy egy rossz házasság mellett nőjek fel vagy hogy bármelyik szülőmmel kevesebb kapcsolatom legyen.

Mindkettőjüknél volt külön szobám, a dolgaim fele anyámnál, másik fele apámnál, így nem kellett semmi ahhoz, hogy egyikből a másikba költözzek. Vittem magammal a tanulnivalót (aminek jelentős részét amúgy is az iskolai szekrényben tároltam) és ennyi.

Felfogni tudom hogy gondolhatják egyesek úgy, hogy egy szülőnek a gyereke az élete és egy rohadék, ha másra is szeretne időt. Már alsósként egyértelmű volt számomra, hogy anyu és apu is dolgoznak, nekik is vannak hobbijaik, nekik is vannak barátaik, nem lehet minden percet rám fordítani. Igen, fontos a gyerek, de egy idióta az, aki feladja a teljes életét. A szüleim könnyen megoldották, hogy foglalkozzanak velem eleget, de legyen saját életük. Aki szerint önzőség az, hogy egy szülő néha pihenésre és énidőre vágyik, az soha ne legyen szülő, mert soha nem fogja megérteni az alapvető emberi szükségleteket.

26/N