Miért sértődik meg sok anyuka a gyerekmentes esküvőn?

Én azt látom, hogy alapvetően az esküvő, mint esemény értelmezésében van a különbség a két tábor között.

Az egyik tábor számára ez olyan esemény, mint mondjuk egy születésnap (csak két személyes), ahol az ünnepelt dönti el, hogy milyen jellegű legyen az esemény, ki legyen meghívva, stb. Akinek nem tetszik az max nem megy el, de nagy sértődés nincs ebből. Ez a tábor ahol fel szokott merülni, hogy gyermekmentes, alkoholmentes, stb. esküvőt tartsanak, mert ők úgy látják, hogy ez az ő nagy napjuk így az ő döntésük.

A másik tábor az esküvőre úgy tekint mint nagy családi eseményre, mint mondjuk a karácsony, ahová akkor is meg kell hívni az összes rokont, ha amúgy van köztük olyan, akit nem kedvelünk mert a család az család. A jegyespárnak ilyenkor egyfajta házigazda szerepköre is van. Ilyen körökben már vannak megsértődések azon, ha gyerekmentes esküvőt akarnak, mert számukra úgy tűnik, mintha a gyerekeket nem tartanák családtagnak; vagy ha alkoholmentes esküvőt akarnak, mert anélkül nem buli a buli; de akár azon is hogy kis esküvőt akarnak, mert ilyenkor a jegyespár FELADATA lenne tartani egy nagy bulit a nagy családnak.

Könnyű ilyen kérdések alatt egymásnak feszülni, de megoldás úgysem lesz, mert ha a másik másképp gondolja az nem azért van mert ő "nem érti, mi az az esküvő", vagy mert önző, hanem mert más közösségben más hagyományokkal nőtt fel.

(És igen tudom, hogy sarkított példa és legtöbben egy köztes álláspontot képviselnek, de ez a mondandóm lényegén nem változtat.)

Szerintem sem csak a pár nagy napja, ahol a tökéletes előadás a fontos, hanem pont azt ünnepeljük, hogy egymás családjának is tagjai leszünk.

Nekem természetes volt, hogy vannak gyerekek is az esküvőmön, mondjuk az önkormányzati polgári csak szűk körben volt, mert az úgyis olyan futószalag, a templomban meg mindenki tök normálisan állt hozzá, a hangosabb gyerekeket automatikus kivitték a szülők, a lagzin meg már aztán már felőlem nyugodtan lehetett zajongani és kergetőzni is. A családnak meg se nem alsóbbrendű szereplői a gyerekek, se nem körülöttük forog minden, "csak" mindenkinek egyformán a kedvében szerettünk volna járni, hogy jó emlékkel gazdagodjon. Ahogy tudtuk, hogy a mamának fontos, hogy legyen hagyományos tyúkhúsleves és a papa a retro zenét szereti, meg hogy a messziről jött rokonoknak nehéz kérdés lesz, hogy hogy jutnak haza, úgy a gyerekeknél is figyelembe vettük, hogy minek örülnének - emelve ezzel indirekt a szülők jókedvét is. Később minket is mindenhová gyerekestül hívtak meg, és szerintem nem vonták el a párról a figyelmet. (Sőt ugyanígy gyerekekkel együtt szoktunk keresztelőre menni, sőt temetést is kibírtak már szerintem nagyjából illedelmesen, pedig egyébként elég engedékeny vagyok, ahogy a rokon szülők is.)

"Ha valaki rám kíváncsi, akkor a gyerekemre is, mert ő én vagyok."

Azt ugye felfogod, hogy a gyereked egy különálló ember, aki nem te vagy?

"Ha valaki rám kiváncsi, akkor a gyerekemre is, mert ő én vagyok."

Nem. Te te vagy, a gyereked meg a gyereked. Ép elméd maradt még vagy elvette a szuper-anyuság az eszedet? Te és a gyereked nem vagytok egy és ugyanazon személy.

Töri érettségin is ha kihúzod Hunyadi Mátyást, akkor elkezded mondani Hunyadi Jánost, csak mert ők testvérek voltak? Ha Mátyás királyt húzod, akkor Mátyás királyról kell beszélned.

Ugyanez a gyerekeddel és veled. Ha valaki rád kiváncsi, akkor nem a gyerekedre, de még nem is anyádra kiváncsi, hanem rád. De kétlem, hogy ilyen mentalitással bárki is kiváncsi lenne rád.

Kedves Kérdező!

Gondolom ezt egy jó kis provokatív kérdésnek szántad, mert azóta se reagálsz, nyilván jókat röhögsz a válaszokon.

Én értettem, hogy akik tudnák hova rakni, azokra vagy kíváncsi, de honnan tudod, hogy ott ki milyen okból nem hagyná otthon? Lehet, hogy a válaszolók 90%-a nem tudná megoldani. Aki azt várja egy anyától, akinek nincs állandó bébiszittere, vagy segítő nagymamák hada, hogy a néhány hónapos/éves gyerekét hagyja otthon egy idegenre, annak biztos nincs gyereke.

De most ezt számítsunk le. Tegyük fel, hogy vannak, akik meg tudnák oldani, de nem akarják és megsértődnek. Semmi gond, akkor nem mennek, de akkor a pár se hisztizzen, hogy mi az, hogy gyerek nélkül nem megy? Azért, mert úgy döntött. Pont. Amúgy én nem akarok férjhez menni (esküvőkre se járok), de azért megnézném ezeknek a csakgyereketnehozzál embereknek a fejét, ha olyan meghívót kapnának a barátnőjük től: "sok szeretettel várlak, de kérlek a férjed hagyd otthon, hisz tudod, hogy utálom, mint a szart." Vagy unokatesótól: Mivel a férjed sose láttam, kérlek ne hozd! Nem tudom, milyen alak, félek, hogy már a szertartásra piásan érkezne és megölné a bulit. Hát, valahogy így. Az ember gyereke általában semmivel nem távolabbi rokon, mint a férje, ezért vinné magával. Férjeket/feleségeket meg érdekes, senki nem szokott kizárni, pedig bőven okozhatnak problémát. Akkor azonnal világháború lenne. Miért?

Utolso, elfelejted h a gyerekeink az eletunk szerves reszei, legalabb addig amig magukra nem kepesek vigyazni. A 14 eves majd eldontheti h kihagy-e egy csaladi programot, igen az eskuvon a par csaladjai unnepelnek, de addig az en felelossegem hogy hova viszem vagy nem viszem. Ha nem jo ott neki vagy en nem tudom garantalni hogy kepes viselkedni, akkor EN megoldom, de ne dontson helyettem mas.

Tapasztalatom szerint a meghivott szulok 98%a azon van hogy ne vonjak el a gyerekei a parocskarol a figyelmet es senki sem szereti szivatni magat azzal hogy odaviszi a gyerekeit problemaforrasnak.