Miért sértődik meg sok anyuka a gyerekmentes esküvőn?

A neten jött velem szembe egy erről szóló cikk, és az alatt lévő ezer komment 90%-a arról szólt, hogy ez milyen gáz, a párnak remélhetőleg sose lesz gyereke, mert biztos utálják őket és anyukák tömege írja felháborodottan, hogy ha a gyereket nem viheti, ő sem megy.

Esküszöm nem értem, mi a tököm jó abban egyáltalán, ha féléves meg 2-4 éves gyerekeket visznek lagziba a szülők? Egy kisbaba simán belesír, beleordít, belefingik vagy büfög a ceremóniába (az enyém pl. nagyon szeles volt pici babának, szerintem az mrg az utolsó sorban ülve is hallották volna, ha bepukizik szertartás közben). Na meg egy kisbabát szoptatni, pelenkázni, altatni kell, ez is tök macerás egy lagzin, ha nincs helyben szoba, már 9-10körül lehet hazamenni a baba miatt.

A nagyobb gyerekek jelentős része pedig nem tud viselkedni, a szülők meg nem is szólnak rájuk, most csodálkozunk, hogy a pár nem akar az esküvőn síró, hisztis, romboló gyerekeket?

Az én esküvömön is voltak gyerekek és nagyon zavaró volt, hogy a kislányok egész este tapadtak rá, mert én voltam a szép ruhás menyasszony, velem akartak tárolni, fotózkodni folyamatosan, nem lehetett őket lerázni, a szülők meg nem is figyeltek oda...

De a lényeg, hogy úgy látom, az anyukák konkrétan személyes sértésnek vesznek egy gyerekmentes esküvőt, mert "mi egy család vagyunk, ahova a gyerekemet nem hívják, oda mi sem megyünk", mintha bárki azt hinné, a gyerek nem a család része vagy valami.

Nem értem, mi az oka, hogy valakik ennyire betegesen nem képesek leszakadni a gyerekükről egy estére (nyilván nem azokról beszélek, akik nem tudják hova tenni a gyereket, az más kategória).

Mi is megyünk nyáron két esküvőre is, hát eszembe nem jutott vinni a 7-8 év alatti gyerekemet, minek vinném? Én ki tudok kapcsolódni, nem kell 9-kor otthagyni a párt, a gyerek meg nem fárad le abban, hogy órákon át viselkedni kell...