Mindkét oldali nagyszülőkre rábizzátok a gyerekeket ugyanúgy? Vagy más formában vesznek részt a gyerekek életében?

21, látszik h nincs gyereked. A legtöbb családban ez nagyon nem úgy van, hogy az anya akarata ellenére bízzák rá valakire a gyereket.

Jó vagy nem jó, de ebből a szempontból a nők a főnökök.

Anyósom hajmeresztő dolgokat csinál. Konolyan.

Pedig két gyereket felnevelt, egészen jól ráadásul. Nem tudom a korral jár-e.

Pl palacsintát szétcsipkedve akart neki adni. 5 hónapos gyerek. Ha nem vesszük eszre, hogy mire készül, szerintem megfullad. Azóta nem hagyjuk vele kettesben.

De pl volt olyan, hogy átmentünk hozzá babakocsival, mondta, hogy szeretné az udvarban tologatni. Mondtuk, tologassa, persze. Egy idő után azt vettük eszre, hogy a térköves rész helyett a felásott földön rángatja a kocsit, a palánták közt, a gyerek meg ordít a rázkódástól (hogy a kocsi hogy nézett ki utána, az mellékes). Hogy jutott eszébe betolni a kertbe???

Vagy pl nem adta oda a gyereknek cumisüvegből a szokásos adagját, mondván fájni fog a hasa. A gyerek meg csak hápogott az éhségtől.

Ez elég logikus dolog. Az anya általában az elsődleges gondozója a gyereknek, és nyilván általában a saját anyjával jobb a viszonya, mint az x éve megismert anyósával, aki gyakran utálatosan viselkedik a menyével. Akiben az anya megbízik jobban arra fogja rábízni. Nyilván ha egy férfi egyedül nevel egy babát akkor a saját anyjához fordul bizalommal.

Nálunk gyerekkorunkban szintén ez volt a felállás. Apukám felöli mamám szekálta anyámat, beszólogatott neki, el akarta vetetni a tesóimat, megalázta szavakkal stb. Apa se lett egy mintaértékű ember, úgyhogy mondanom se kell, hogy ritkán vigyázott ránk, de én se bírom igazán a természetét.

Én most várom az első fiúnkat a férjemmel. Az én anyósomék sokkal idősebbek a szüleimnél, emiatt is például kevésbé fogom tudni rájuk bízni. De nálunk is meg voltak a klasszikus áskálódások ellenem. Mostmár mondhatni látszólag “jó a viszonyunk”, de én sose fogok megbocsátani azokért amiket műveltek velem és a férjemmel. A gyermeket természetesen visszük de látom a kutyával is hogy bánnak, biztos nem fogom otthagyni felügyelet nélkül.

Én is készülök már gondolatban hogy valószínűleg csak másodlagos nagymama leszek, de sokban függ attól hogyan viselkedek majd a menyemmel. Igyekszem nem banya lenni, hanem elfogadni ahogy a gyerekem és a felesége élnek és nekik az jó. Egyébként szerintem az is javítja a fiús anyák nagymama szerepét, ha a fiút is jó apának neveljük, aki nem csak biodíszletként van jelen a családja életében. Mi a férjemmel így szeretnénk javítani a későbbi unokás éveinken. :)

Az én szüleim bármikor vigyaznak rá, utazni is hajlandóak, 250 km-re lakunk.

A férjem szüleivel ugyanabban a városban lakunk, de még csak nem is látták a masfél éves gyereket. Az anyósom nem bírja elviselni, hogy a fiának családja van, apósom meg szarik rá.

Szomorú, de ez van. Én nem fogok köbyörögni.