Hogyan dolgozzam fel, hogy nem lehetek fiatalon anya csak ilyen 32 korul, a parom meg addigra 35 lesz?

Németországban élek, itt egy 30-35 éves kismama a fiatalabban közé tartozik, a többség 35-40 között jut el a gyerekvállaláshoz. Ennek "ellenére" nincs belöle probléma, viszont a gyerekeket önállóságra nevelik, nem úgy, mint Magyarországon, itt egy leérettségizett fiatal már képes az életét szervezni, nem a szülöknek kell a számláját kezelni, az egyéb hivatalos ügyeket intézni, erre képesek. Az elöfordul, hogy anyagilag támogatni kell öket, de a saját életükért ök vállalnak felelöséget, nem a szülökre tolják.

A szülö nem problémázik azon, hogy a gyereknek lesz-e diplomája, ez ugyanis nem a szülö témája, hanem a gyereké.

Anyám pont ennyi volt, mikor születtem.

Ma 22 és 54 évesek vagyunk, nem éppen arról van szó, hogy a nyugdíjazása napjára esett a diplomaosztóm...:)

Járunk együtt kirándulni, sokat beszélgetünk, vannak közös programjaink. Nem hiszem, hogy hatalmas gond 32 évesen gyereket vállalni. Inkább ez, mint a bizonytalanságba.

Ja, és gyerekként se mondta soha senki, hogy idős anyukám lenne és engem se zavart, hogy vannak akiknek 20-25 évvel idősebb csak az anyjuk.

Gondolj pl. arra, hogy nem mindenkinek akkora szívás, mint az anyukádnak. Az én gyerekeim néha elnézik anyám gyerekeinek, olyan fiatalos, lendületes. Ismerek anyukát, aki 35+ után szült, és több türelme van, mint sok ismerős fiatalnak, szóval lehet sok előnye is.

De megértelek teljesen, mert én is úgy három évvel később szültem, mint szerettem volna. Nem igazán vigasztal más, csak az, hogy már megvannak a gyerekeim, és hát végül is így is jó. Azt hiszem, teljesen majd te is csak akkor nyugszol meg, ha lesz gyereked, addig viszont egy kicsit talán segít, ha a gyermektelen lét előnyeit próbálod szem előtt tartani.