Másnak is elvárja a fèrje ezt a hozzáállást?

Jezusom.. Komolyan akkora tragédia, hogy raszol a gyerekre?? Meg ha elveszti a türelmet atmegy másik szobába? Ez aztán a bántalmazás..

Vannak hangosabb típusú emberek is, nem mindenki birka. A gyerek majd megtanulja, hogy apán nem ugrálok mert fáj neki.

Vagy nem hisztizek annyit mert akkor nem jatszik velem.

A segguket is kinyalja, otthon is megcsinál mindent, az asszonnyal és a gyerekkel is, tehát mindenbe részt vallal és őt cseszteti mindenki mert néha elfogy a türelme?

Kérdezo el ne hidd ezeket a baromságokat amiket itt írnak, az osszes egy elnyomo szr kapcsolatban van, azért van ekkora szajuk itt.

Nekem úgy tűnik, hogy a férjednek nem volt reális elképzelése, milyen az élet egy kisgyerek mellett. Mivel a gyerekeknek ezek az idegesítő szokásaik, hogy hangosak, zavarnak, éhesek, szomjasak, játszani szeretnének, és lehetőleg azonnal, nevetnek, sírnak, ordítanak, sikítanak, ugrálnak, szaladgálnak, egyszóval GYEREKEK, lehet tényleg szakemberhez kellene fordulnia, esetleg családilag, mert így ő is kikészül, meg te is. És a gyereknek sem tesz jót.

Ez a legnehezebb talán a gyereknevelésben, hogy nincs kikapcs, meg nincs olyan, hogy félreteszem a gyereket (majd persze egyre több ilyen lesz, ahogy nő a gyerek) - vagyis NEKI továbbra is kell(ene) ez, ezért feszült, frusztrált, mert ez a fajta szabadsága megszűnt, és ez még így is zavarja, hogy te elég sokszor beavatkozol, "megmented" a gyerektől. Ez meg téged tesz feszültté, nyilván.

Nincs külön-külön szigorő (mondjuk így) én-időtök? Kijelölt időszakok, amikor az egyik fél nem elérhető a családja számára. Akár úgy, hogy fizikailag elmegy valahová, akár úgy, hogy otthon van, mondjuk a másik szobában, de sem a házastárs, sem a gyerek nem mehet be oda. Ezt sem egyszerű kivitelezni, de nem lehetetlen. Így nem lesz az a feszült érzés, hogy pihenek vagy játszok vagy olvasok vagy tökmindegy, de bármikor megzavarhatnak benne, így marad bennem egy feszültség, ami robban, ha _tényleg_ megzavarnak. Én legalábbis így működöm, hátha nálatok is beválik.

Amúgy kettesben, gyerek nélkül vannak közös programjaitok?

Én nem lennék ennyire megértő. Hiába fényezed, nem jó apa. Lehet, hogy férjnek jó, de apának nem. Az, hogy néha játszik a gyerekkel, az nem azt jelenti, hogy jó apa, hanem azt, hogy amikor kedve van hozzá, a gyerek is bekapcsolódhat a tevékenységébe. Mit játszik a gyerekkel? Épít? Nahát! Minden férfi szeret legózni, legalább van valaki, akire ráfoghatja, hogy játszani KELL, ha épp van kedve. Kíváncsi vagyok, ha lánya lenne, ugyanilyen aktívan barbizna-e😂

Elmagyaráznám neki EGYSZER, hogy a gyerek így egészben van. A hiszti is ő, meg az is, aki 60x elmondja ugyanazt. Te pedig nem azért vagy, hogy megmentsd a SAJÁT gyerekétől, amikor útban van. Ezt neki kell megoldani, és ha nem megy üvöltözés és hiszti nélkül, akkor nem kötelező apának lenni, erre a gyereknek nincs szüksége.

Gondolj bele, ha később mégis elválnátok, mit csinálna, amikor nála van a gyerek? Megkérné a szomszédot, hogy foglalja le a másik szobában, mert ő épp nem kíváncsi rá, inkább pihenne? A nagy minta apa tippem szerint úgy fél évig élne a láthatási jogával.

Írásod alapján a férjed veled köszöni szépen, jól elvan, a gyerekre meg úgy tekint, mint a szükséges rossz a házasságában.

Az én apám ilyen volt. Rengeteg önismereti munkám van benne, hogy én ne ilyen legyek. Mert hiába mondja az ember gyerekként, hogy én sosem leszek ilyen, sajnos a hozott minta, amit évekig lát az ember, beég és az adott életszituáció előhozza. Előre sajnálom a gyerekeidet, mert rengeteget kell majd foglalkozniuk magukkal, hogy ők ne legyenek már ilyenek.

A férjem a totális ellentéte. Nála inkább arra kell figyelni, hogy ne áldozza be magát. (Megjegyzem, az sem a legjobb minta, de még mindig jobb, mint apám volt)

A férjednek indulatkezelési tréningre és mély önismeretre lenne szüksége, hogy ezen változtasson, de ha magától nem akar, te nem fogod tudni megváltoztatni. Ez ilyen marad. Sőt, rosszabb lesz. Tapasztalat.

"...van...gyakran feszült, pedig a dolga csak az, hogy melòba járjon, rengeteget dolgozik, hogy spòrolhassunk ès szèpen èljünk..."

Nos, menj vissza te dolgozni, maradjon ő otthon a gyerekkel, aztán majd kiderul, hogy te mennyire leszel feszült.