Szégyen az, ha valaki albérletbe vállal gyermeket?

Inkább albérlet, mint földhözkötve beledögleni a törlesztésbe.

Hacsak nincs zsebben a lakás-ház ára, akkor hitel kell. Ha nem tudod fizetni a hitelt, mert megszűnt a munkád ott ahol élsz, menned kell tovább, egy terhelt lakást eladni, adósságot rendezni nehezebb, mint felmondani az albit, és lépni.

Ugyan sajátban lakunk, de inkább mennék rendezett albiba, mint "beledögleni a hitelbe, csak mert SAJÁTNAK KELL lennie".

Ingatlanosnál dolgoztam, beszéltem egy bérlővel, külföldről jött 10éve, ugyan abban a lakásban él feleséggel, két gyerekkel, eszük ágában sincs lakást venni. Mikor jöttek akkor 2-3évről volt szó, akkor minek, most meg már kényelemből se.

A bérleti díj tartalmaz heti takarítást, minden karbantartást, sem anyag sem munkadíj nem terheli őket, csak telefonálniuk kell, hogy kicseréljék a villanykörtét akár, és a bútorok sem az övék, de ők választhatják, ha valami csereérett, és nem emelkedik a bérleti díj, a tulajé, neki meg mindegy, a lakás értéke nő, ha jobb a bútorzat. És minden lakásunkkal így voltunk(350euróért bérlik a 4szobás budai lakást, plusz a rezsi) és ha úgy adódik, hogy hazaköltöznek, akkor csak bepakolnak a bőröndökbe, felmondják a bérleti szerződést, és már mehetnek is. És nem zavarja őket, hogy "szabadok".

A 7 gyerekesek magyarok.

Nem keverném bele a kisebbségieket, az tök más.

Na de nem is ez a lényeg! Bátran vállalj babát!

Felelősségteljesnek tűnsz, ez a lényeg!

Hát vmiért sokan szégyennek tekintik...én albérletbe vállaltam a elsőt, majd vettünk sajátot, de hitelt is kellett felvegyünk hozzá.

Mire a második jött már sajátban laktunk, de ez jó nagy butaság volt, mivel úgy vagyunk ahogy Lanfear írta hogy ez totál röghöz köt!!! Nekem nincs munkám már, mert a szakmámban levő helyet betöltötték, több nem nagyon kínálkozik, és ha a férjemnek is mondjuk máshol sokkal jobb lehetőséget kínálnak, nem tudunk elmenni, mert eladni nem lehet vagy csak mélyen áron alul mostanában, a hitelt meg fizetni kell ugyanúgy.

Engem nem érdekelne már a sok hülye véleménye, inkább laknék albiban.

Ja és hozzátenném 2 albérletben laktunk, egyik se akart kitenni szó nélkül, teljesen normális, megbízható korrekt főbérlőink voltak, akik előre megmondták hogy sok évre terveznek, és nem akarnak kitenni.

Mi albérletbe vállaltuk az első gyereket, nem bántam meg!

Sokan várnak. Várnak, míg lesz ház, kocsi, stb, aztán jól elfogynak a petesejtek és gyerek nélkül maradnak.

Szerintem nem szégyen. Lakás ez is, az is. Ha nem csak lakás, hanem otthon is, akkor tök mindegy, hogy saját tulajdon-e vagy sem. Különben is, kívülről látszik azon a lakáson, hogy nem saját? Nem látszik. Akkor meg teljesen mindegy. Ki a lakbérét fizeti havonta, ki a hiteltörlesztőjét, nem nagy különbség szerintem. Kivéve persze, akik valahogy hitel nélkül tudtak lakást venni, de szerintem ebből van kevesebb.

Ráadásul sokan vannak úgy, hogy még előnyösebb is nekik az albérlet (én sem igazán értem ezt a saját lakás mizériát egyeseknél), mert úgy mobilabbak, és az életvitelük megköveteli a mobilitást.

lanfear hozzászólására reagálva én bizony inkább beledöglök a törlesztőrészletbe, minthogy albérletbe szüljek. Nem vagyunk „milliomosok”, de a gólya csak kitojta valahogy a pici házunkat és igenis 5 évig éltünk gyermektelenül, hogy végre a sajátunkba szülhessünk.

Én a helyedben várnék. Nem ítélem el azt, aki albérletbe szül, elvégre semmi közöm hozzá, de a te helyedben (írod, hogy csak 1 évről van szó) például nem tudom megérteni, hogy most mi bajotok lesz, ha még egy évet vártok, vagy miért akarsz kézzel lábbal ebbe a városba ebbe az albérletbe szülni.

Különben tényleg sokan élnek/szülnek albérletbe, nem ez a mérvadó. Az ember a saját értékrendjével kell szembenézzen, hogy neki mi a fontosabb. Nekünk a ház meg a kocsi fontosabb volt. 28 évesen szültem az elsőt, ha minden jól megy, 30 évesen szülöm a másodikat. Nekünk megérte várni.