Kíváncsi lennék a véleményetekre egy másik kategóriában felvetődött kérdés alapján?

Nagyon szomorú ez a stílus, és arrogancia amivel ott írogattak. Nem olvastam el mindent, de beleolvasgattam, és hát elkeserítő. Nekem speciel babakocsisan a bunkó bmw-sekkel volt bajom akik a járdán parkoltak, és az úttestre lelépve, lavírozva tudtam csak kikerülni a batárjaikat. Mégsem írtam itt ki, hogy mekkora tahók a luxusautósok (pedig főleg ők parkolnak rokkantkártyával is...).

Sajnos vannak ilyen bunkó emberek, akik attól kemények, hogy csakazértse adják át a helyet a pocakos kismamának. Remélem anyukájuknak/nejüknek se adja át senki, mert mire fel, ugye...

Valahogy mostanában táborokra oszlanak az emberek. Szoptat-nem szoptat, oltat-nem oltat, egy gyerekes- nagycsaládos. Ilyen tábornak érzem a gyerekes és gyermektelen embereket is. Tény, hogy a kismamák a kocsijaikkal időnként elvarázsolódnak és beállnak az útba. De nem gondolom, hogy egy illedelmes kérésre ne mennének arrébb.

A helyátadás is érdekes dolog. Nyilván a kismamának is van lába, amin tud állni. De mi van egy fékezéskor, amikor az emberek egymásra dőlnek? Nyilván nem biztonságos helyen van a pocakja.

Szálltatok már fel tömött tömegközlekedési eszközre terhesen? Észrevettétek, sokan hogyan sütik le a szemüket, hogy ne kelljen észrevenniük? Nekem van egy történetem erről. 2 héttel szülés előtt buszra szálltam. Mindenki elfordult, nehogy át kelljen adni a helyüket. Kapaszkodtam ezerrel. Egyszer csak felszállt egy részeg csöves, és belémkötött. Ő észrevette a hasamat, és valami olyasmit halandzsázott, hogy én mindenkivel összefeküdtem, csak vele nem voltam hajlandó. Aztán elkezdett rángatni, úgy szedték le rólam. Megállt a busz, lerakták a jóembert. Rögtön mindenki át akarta adni a helyét. Már csak két megálló volt, nem ültem le, mert elhánytam volna magam a viselkedésüktől.

Miért nem alap, hogy kisgyereknek (aki még nem tud kapaszkodni), terhes anyukának, idős embernek adjuk át a helyünket? Miért kell bajnak történni ahhoz, hogy észrevegyenek?

Másik dolog ez a járdán álldogálás. Lehet szidni a kismamákat, időnként jogosan. De mi az a helyzet azokkal az autósokkal, akik nem állnak meg, amikor a mellettük levő sávban Megáll a másik, és elsodorják a kocsidat?

Tudjátok mi hiányzik a kultúránkból? Az empátia és a tolerancia. De az mindkét táborból vastagon.

Részemről két oldala van a dolognak. Mindig figyelek buszon, boltban, bárhol az embertársaimra. Előre engedem a kismamákat, az öregeket, a türelmetlen kisgyerekeseket, boltban ha sokat vásárolok és mögöttem valaki 1 üveg valamivel áll, biztos, hogy magam elé engedem.

DE!!! Abban az esetben, ha valaki bármire hivatkozva láthatóan elvárja a megkülönböztetést már nem érdekel. Ha látom, hogy az idős ember hatalmas szatyrokkal magassarkú cipőben fut a busz után biztos nem adom át neki a helyet. Ha a kismama felszáll a buszra és a környezetében ülőkkel közli, hogy ő márpedig terhes, hát biztos nem állok fel. Ha mögöttem a sorban egy anya direkt szekálja a gyereket, hogy sírjon, biztos nem engedem magam elé.

És higgyétek el volt már részem a felsorolt esetekben.

Lehet lebunkózni, lepontozni, de én ilyen elvek szerint élek.

Kedves 8:04! Ha egy kismama szól, hogy adják át a helyet neki, nem rosszindulatból teszi, hanem talán azért, mert neki komoly megpróbáltatás lehet tömött járművön állni. Amúgy meg kipróbálhatnád azt is, milyen 2-3 éves gyerekkel a karodon, felcuccolva megpróbálni kapaszkodni is.

A nőkben van egy nagyon erős ösztön, a gyerekeik védelme. És ezt ilyen helyzetben nehezen tudják megvalósítani, ettől frusztráltak.

Na hát én végig sem olvastam a válaszokat. Van egy 10,5 hónapos kisfiam.

A terhességem alatt soha egyszer nem adták át a helyet, nem engedtek előre a boltban, stb. Nem volt elvárás, de az utolsó időkben már jó lett volna ülve buszozni a kórházig.

Amióta megvan a kisfiam, azóta egyszer sem tudtam úgy átmenni az úton, ahol nincs lámpa, hogy autós átengedett volna. Szerintem ez az igazán felháborító. Mert ha én megállok az út közepén és valaki nem fér el tőlem, akkor legfeljebb szól, én elnézést kérek és arrébb állok. De amikor 10 percig állok a gyalogátkelőnél én kinek szóljak?! Olyan őrült tempóban jönnek az autósok, hogy csak na.

Egyébként soha nem szoktam úgy megállni a járdán, hogy ne férjenek el mellettünk. Sajnos inkább az a jellemzőbb, hogy nekem kell másokat kerülgetni, mert valahogy nem vesznek észre minket... Arról meg már ne is beszéljünk, ha buszra akarunk szállni. Ha babakocsival, akkor tuti senki nem segít a buszra felrakni (ezért már nem is buszozunk); ha babakocsi nélkül, akkor sincs aki átadja a helyét...

Engem még nem így neveltek a szüleim.

27 éves nő