Tegnap megkérdezte a férjem, hogy rábíznám-e az anyjára 3 napot a másfél éves gyerekünket. Rögtön rávágtam, hogy NEM! Szerintetek hülye (földhözragadt) vagyok, hogy nem akarom magára hagyni ilyen pici korában?

Én mind az édesanyámban, mind az anyósomban egyformán, maradéktalanul megbízok, és borzasztóan szeretem őket. Simán rá merném bízni. Ráadásul van, hogy kötelességből kell elmenni (konferencia, ügyeletek). Rábíznám, inkább arról van szó, hogy nekem hiányozna borzasztóan... :) De sokat gondolkozom ezen, pedig még várandós vagyok... Egyelőre inkább úgy tűnik, hogy ha 1-2 nap, akkor vinnénk magunkkal és megoldjuk valahogy. De nem azért, mert nem bízom a szülőkben.

33 hetes km

20 hónapos volt a fiam, mikor befektettek túlhordással a kórházba. Ezalatt az idő alatt ő anyukámnál volt, a férjem dolgozott. Összesen 11 napot voltam bent, addig egyszer hozta be a férjem látogatni, anyukámék szerint jól viselte a távollétemet, igaz mikor hazavittük, repült a karomba, és rögtön hozta a kabátját:)

Azóta 4 hónapos a kistesó, a fiam pedig havi egy hétvégét anyáméknál tölt, úgy hogy péntek este viszik, mi pedig vasárnap hozzuk haza.

Nekem őszintén ez sok. Meg nem is azért adjuk oda, mert nekünk szükségünk lenne rá, a dolgunkat ugyanúgy tudjuk végezni vele is, inkább azért megy, mert anyuék szeretnék, és a fiam is imád velük lenni. Én erre csak azért vagyok hajlandó, mert látom mindhármukon, hogy ez nekik mekkora öröm.

DE. Anyósomnak soha, semmilyen körülmények között nem fogom még pár évig ilyen formában odaadni egyik gyereket sem. Sosem vigyázott rájuk, az enyémeken kívül még van 3 unokája, szerintem velük tökéletesen kiéli magát. Még sosem kérdezte, hogy vigyázzon-e rájuk, vagy valami, szerintem nincsen rá igénye. Mondjuk nem is sajnálom,mert láttam, miket művelnek a többi unokával, persze nem egetverő dolgokat, csak a szokásos (egész nap nasiznak nála a gyerekek, este ha felriadnak, mehetnek a nagyihoz aludni stb) amik engem zavarnának.

A focimeccs engem sem érdekelne annyira, hogy ezért 3 napig távol legyek a gyerekemtől.

Nem tartalak földhözragadtnak, amiért nem akarod másra hagyni a gyereket.Rám is mindenki hülyén néz, amiért nem bontok pezsgőt, ha egy hétvégét nincs itthon a gyerek, de ez van, szeretek velük lenni. Őszintén, én bőgni szoktam, amikor apu elviszi, de tudom hogy jó helyen van. De ha nem anyámék kérnék, nem adnám oda.

Három unokám van. A fiaméknál a legnagyobb 7 éves, még csak most, először fontolgatják, hogy nyáron 4-5 napra elhozzák, mert nem tudják megoldani a szünetet. Ők 240 km-re laknak.

A lányomék kisfia 3 éves, még csak háromszor aludt nálunk, bár napi kapcsolatban vagyunk, jól érzi magát velünk délelőtt, de mindhárom alkalommal, mikor már pizsamában volt, rájött, hogy haza akar menni. El kezdett sírni, taknya nyála egybefolyt, próbáltuk a férjemmel leszerelni, hogy ilyenkor már nem jár a busz, a kocsinknak lemerült az aksija,gyalog nem merünk elindulni,de ő ment volna egyedül is a sötétben. Mesélni, énekelni kellett neki,ígérni új autót,mire nagy nehezen álomba sírta magát.Úgy sajnáltam, s nap közben semmi jele nem volt, hogy este vágyni fog a saját ágyába:((