Őszintén ti sajnáljátok azokat a családokat, gyerekeket akiket bemutatnak minden héten a Házon kivül c. műsorban?

Ne ítélj, hogy ne ítéltess!

Nincs jogod kérdőre vonni valakit, hogy miért vállal x számú gyereket. Semmi közöd hozzá. Téged sem vonnak ők kérdőre, te se tedd. Ha annyira unatkozol, beszélgess más témáról, de ne ítélkezz mások felett, ez nem a te dolgod. Tartsd meg magadnak, hogy sajnálod e vagy sem őket, nekik nem sajnálatra van szükségük!

pont nemrég olvastam egy cikket karcagi putriba született x edik gyerekként egy (nagyon helyes)srác, most az unió által is elismert rákkutató....

de meséhetnék Beethowenről is...

szóval emberek életéről vitá nyitni csak mert a szülei szegények, szégyenletes.

*és díjat is kapott

és cigánytelepen nőtt fel..

de ott van Karamel is..

A gyerekeket sajnalom, mert nem tehetnek rola. A szuloket akkor, ha onhibajukon kivul kerulnek ilyen helyzetbe.

Amugy ebben a musorban direkt nagyon rossz korulmenyek kozott eloket mutatnak be. Amikor en irtam a tv csatornaknak, arra sem meltattak, hogy reagaljanak valamit. Pedig nekunk a mai napig elkelne a segitseg, önhibánkon kivul kerultunk ebbe a helyzetbe amiben vagyunk.

Viszont ott a csaladok tobbsege a önhibából van olyan helyzetben, es attol mert kuldenek adomanyokat neha, alapjaiban nem fogja megvaltoztatni az eletuket, nem fog rajtuk segíteni csak ideig-oraig. Es valószínűleg nem fognak 15-20 even keresztul rendszeresen segiteni rajtuk. Nem bunko akarok lenni, de lassuk be ez igy van, megha szomoru dolog is.

Azért az sem igaz, hogy aki így nőtt fel, az így fog élni.

Miután meghalt apukám (3 éves voltam, 3. gyerek), anyénk egyre lejjebb csúszott. Olyan házat vett, amiben a fürdőszobában nem volt világítás, és fatüzelésű bojler volt (elég rozoga). A fűtés kályhában történt, erdőből lopott fáért. (ezért 1 télen nevelőapám börtönben is volt). A boltban mindig mindent hitelre vettünk, 1 hónapban 1x fizettünk, amikor megjött az özvegyi, meg árvaellátás... Karácsonyra bugyit, meg zoknit kaptam. Leckét sosem kérdezett tőlem anyám, középiskolában már azt sem tudta, hányadik osztályba járok.

Én szakmát tanultam, majd le is érettségiztem, és nagyon hamar munkába álltam, mert tudtam, hogy csak úgy lehet normálisan élni, ha fizetést kapok. Férjhez mentem, anyámmal már régóta nem tartom a kapcsolatot. Egy 60 nm-es családi házban élünk, 5 éve pontosan fizetjük a hitelt, és van egy 2 éves fiunk. Többet nem is tervezünk. Soha semmilyen segélyt nem vettünk igénybe (kivéve most a gyesem)...

Szóval ki lehet törni, csak akarni kell.

Nem, nem tudom sajnálni ezeket a családokat, maximum azért, hogy ilyen rettenetesen buták.

A sajnálattól nem lesz nekik jobb, ilyesmire nem is gondolok már jó ideje. Viszont hasonló családokkal dolgozom, hogy talán legalább a gyerekeiknek jobb legyen, és ők jobb körülmények között tudjanak gyereket vállalni. Ha százból egynek sikerül, annak már örülök. Viszont azért abba bele szoktam gondolni, hogy általában a szülők is pont ugyanilyen családban nőttek fel, ugyanilyen kisgyerekek voltak, akik nem tehettek róla, hogy szegények. Nekik sem öröm így élni, de nincsenek meg a stratégiáik arra, hogy ezen változtatni tudjanak. Nem azt mondom, hogy szentté kell avatni őket, mert nem azok, csak egyszerűen pont olyan emberek, mint akárki más. Csak olyan helyre születtek, ahonnan ezt a mintát hozták magukkal.

Na persze nem lehet mindenkin segíteni, van, aki nem is hagyja. De úgy gondolom, hogy mindenkihez megvan a kulcs, amivel végül lehet is rá hatni, és képes lesz együttműködni, de van olyan ember, akinél egy élet is kevés rá, hogy bárki is meg tudja találni azt a pontot, aminél meg lehet őt fogni.