Vállalnátok-e 40 évesen babát? Idősebb korban szülők ill. idősebb szülők gyermekeinek véleményére lennék kíváncsi. Hogyan élik meg?

Én nem vállalnék. Sőt, én már 35 év felett sem vállalnék. Sőt, akkor még tovább megyek, én fiatalon szültem, 23 évesen, most 26 éves vagyok, bizonyos okok miatt nem nagyon valószínű, hogy lesz még egy gyerekünk, de ha igen, akkor azt még 30 éves koromig szeretném megszülni, utána már nem.

De ez én vagyok.

És azt gondolom, hogy én még szeretném látni felnőni a gyerekemet, illetve azt is, hogy az unokáimat is lássam felcseperedni, szeretném azt átélni, amit nagymamám, vagy anyukám átél, amibe nem igen fér bele az, hogy én 40 évesen még szüljek. Az egészségügyi okokról pedig ne is beszéljünk.

De ezt neked kell tudni. Ha neked belefér és szeretnél, akkor nyugodtan szülj.

Amúgy csak azért nem szülnék, hogy ne legyen egyke a fiam. Sokkal jobb egy gyereknek, ha ugyan egyke is, de mindene, mind anyagilag, mind pedig érzelmileg megvan. Mert van olyan, hogy szülőnek már se pénze, se türelme vagy érzelmi háttere nincs második gyerekre, mégis szül, csak hogy ne legyen egyke a gyerek, aztán meg csak kínlódnak. Mert nem lesz megfelelő az anyagi helyzet vagy nem lesz elég türelme két gyerekhez, ami meg meglátszik a gyerekeken bizony. Barátja meg lehet elég, akár olyan igaz barát, akire jobban számíthat, mint a saját testvérére.

Meg amúgy hiába a testvér, hiába a jó nevelés, ha a két gyerek annyira különböző lesz egymástól, hogy nem fogják megtalálni a közös hangot és nem igazán lesz olyan szoros testvéri kapcsolat köztünk, mint ahogyan azt a szülő feltételezné előre.

Egyke vagyok, anyám 40 évesen szült. Nála eü probléma miatt elvileg nem lett volna lehetséges a terhesség, engem sikerült valahogy összehozni, testvér már nem lett.

Hátrányt nem érzek. Apám fiatalabb 6 évvel anyámnál, de kb egyforma egészségügyi állapotban vannak (én 30, anyám 70, apám 64) - szerencsére komolyabb gond nincs, apróbb, korral járó problémák csak.

Szellemileg mindketten fiatalosak, számomra ez a legfontosabb.

A gyerekkorom is szép volt, bár ez szerintem nem a koron múlik, hanem a szülők hozzáállásán.

Én is most várom az első (és szerintem egyetlen) gyerekemet, a férjem kicsivel 40 felett. Ő is fiatalos, kétlem, hogy ez a tendencia megváltozna nála.

Röviden: ha fejben kortalan tudsz maradni, akkor a biológiai kor ne befolyásoljon. Az egykeséggel sincs semmi gond, ha eléggé felvértezik a gyereket szociális készségekkel. Tudjon stabil emberi kapcsolatokat kialakítani és megőrizni. A testvér nem hiányzik, ha soha nem volt, mert nem tudod mit kellene hiányolni. Nekem legalábbis soha nem hiányzott. Voltak játszótársak a környéken, ez tökéletesen kielégítette a korosztályos igényemet.

Sőt, talán emiatt, de prímán elvagyok egyedül is, nálam soha nem merült fel a társfüggőség. Feltalálom magam, kifejezetten pihentet néha, ha egyedül vagyok. Hiába gondolkozom, magányosnak soha nem éreztem még magam, nem is igazán tudom, hogy milyen magányosnak lenni.