Vállalnátok-e 40 évesen babát? Idősebb korban szülők ill. idősebb szülők gyermekeinek véleményére lennék kíváncsi. Hogyan élik meg?

Ez teljesen egyéni. Én, ha jó kondiban lennék, vállalnám. Harmincon felül szültem az elsőt, nemsoká jön a második. Anyukám majdnem negyvenesként vállalt minket, de még most is nagyon aktív nagymama (szégyen, de tán még jobb is egészségben, mint én). Rokonom pedig nemrég adott életet a 4. gyermekének, pár évvel negyvenen felül.

Mi egyébként egy elég összetartó család vagyunk, úgyhogy én is fontos "szociális és érzelmi biztonsági hálónak" gondolom, ha testvére van az embernek. Ugyanakkor persze nincs semmire garancia: sem az egészségre, sem a türelemre, sem az anyagiakra, sem arra, mennyi ideig élünk, sem a jó testvéri kapcsolatra... Talán úgy is felteheted a kérdést: elégedett tudnál lenni azzal, ami most van, vagy erősebb lenne a sóvárgás?

Én is későn találtam meg a párom (és ő engem), így 39 éves elmúltam, amikor szültem. Visszagondolva korábbi önmagamra, huszonévesen - úgy vélem - nem lettem volna alkalmas az anyaságra, a 30-as éveim első felében meg nem volt olyan párom, akivel felelősen vállalhattuk és vállaltuk volna a babát. Így emberi szemmel talán későn, de hála Istennek megszületett a lányunk, aki 6 és fél hónapos, gyönyörű, kedves és kicsattan az egészségtől. Ha emberi lamentálásokra, okoskodásokra, "jótanácsokra" hallgattunk volna, akkor talán ... De nem így tettünk, és most édesen szuszog a kiságyban. Erős volt a "sóvárgás", ahogy az előttem szóló írta.

A környezetemben olyan sokan járnak hasonló cipőben: későn találkoznak életük párjával, aztán nehezen jön a baba, de csak nem adják fel, nagyon vágynak rá. És nem azért, mert emancipáltak akartak lenni korábban, hanem azért, mert valóban egyedül voltak, és szenvedtek tőle, de így adatott. Távol álljon tőlem, hogy bárkinek megmondjam, vállaljon-e, mikor, hány gyereket. Csupán azért írtam le ezeket, mert későn szülő nőként nagyon rosszul érintett néhány komment. És hasonló helyzetben lévőket csak erősítenék, csoda, ha valakinek megadatik, hogy gyereket szüljön, neveljen. De a kérdező ezt pontosan tudja is, saját kisfiáról! :)

A nagymamám 46 éves volt mikor a nagynénémet szülte. Ő lett a hatodik gyermeke. Véletlen fogant, már kezdett klimaxolni a mama. Egészséges, tökéletes gyerek lett. A testvérei örültek, imádták a kishugit. Egyetlen hátránya az volt, hogy 28 éves korában meghalt a mama. Nagyon megviselte, de a tesók ebben is segítették.

Ha egészséges vagy, és érzel magadban erőt egy babához akkor vállald be!

akkor most én is leirom: :))

Én idös szülők gyereke vagyok.Mindenképpen vállalnék éppen ezért. A szüleim nyitottak, fiatalosak voltak. Szigoruan neveltek, ugy ahogy annak idején öket. Hálás vagyok azért, hogy nem -fiatal szülöket- kaptam.

Jelenleg 30 vagyok és szerintem 40 éves korig senki sincs elkésve.

"Egy évek óta nyers vegán étrenden élő, rendszeresen sportoló, astragalust és resveratrolt szedő nő petesejtjei (egészségüket és épségüket tekintve) 40 éves korában lenyomják a 25 éves, dohányos, gyorskaján élő és mozgásszegény életmódot folytató nőtársa petesejtjei kvalitásait,tessék megnézni az erre vonatkozó kutatások megdöbbentő eredményeit!"

Ez csak azért sántít,mert a vega életmódtól nem lesz senki egészségesebb a gyógyszertől szintén nem egészségesebb az ember egy csomó felesleges kemikália,és még abban,hogy persze egy dohányos,gyors kaján élő nőénél biztos jobb,de azért ez nem mindennapi dolog