Mennyi ideig voltál otthon a gyerekeddel? Nem érezted úgy, hogy "igazságtalan", hogy a férjed dolgozik egész nap, te meg akár éveket otthon vagy?

Ezt majd neked kell eldöntened, ha megszületik a gyereked. Én lassan 5 éve vagyok itthon, a kicsi most lett 2 éves, 3 éves koráig itthon maradok vele. Igen, luxus, sokkal (de sokkal) kevesebb így a jövedelmünk. Viszonylag normálisan megélünk a férjem fizetéséből, de nyaralni már a korábban spórolt pénzből megyünk, az már nem fér bele. De hol a határ, ahol a pénz miatt vissza kell rohanni? Én még nem jöttem rá, hogy egy 4 tagú családban mennyi az a jövedelem, amit nem lehet már elkölteni. Igen, szeretnék újra könyvesboltba beszabadulni, gondolkodás nélkül 15-20 e forintot elkölteni, de most nem ez van. Most 1-1 darabot veszek magamnak. Nekem ez az időszak a gyerekeimről szól, a nagy már ovis, de heti 3x délután edzésre rohangálunk vele, a kicsi meg a legjobb korban van, egy csomó minden érdekli, imád jönni-menni, játszóterezni, dumál, nem adnám most bölcsibe, nagyon élvezem, hogy már ekkora. És be kell valljam, az elmúlt 5 év alatt még nem jutott eszembe unatkozni :) És jelenleg úgy néz ki, hogy jövő ősszel várnak a korábbi munkahelyemen. De ehhez az kellett hogy 10 évet robotoltam korábban és tudják, hogy mit tudok.

Ha visszamész dolgozni, azt ne felejtsd majd el, hogy te már sose az a munkaerő leszel, aki eljött szülni.

Szerintem azért, mert itt mindenki lájkgombként használja a hasznos/nem hasznost.:)) Főleg ebben a témakörben!

De egyébként szerintem nem azért nem maradnak otthon, mert pénzügyileg nem tehetik meg, hanem mert agyilag/szakmailag nem akarják megtenni.

Miért gondolja rögtön mindenki, hogy a másik irigykedik? Inkább csak nem vagyunk egyformák, és néhányan ezt nem fogják fel.

Én megengedhetném magamnak, hogy otthon maradjak, de nem akarok. Úgy érzem, hogy a fiamnak sem vagyok elég társaság, szeretne más gyerekekkel játszani, és én is vágyom egy kicsit másra. Nem azért, mert nem szeretek vele lenni, hanem mert felnőtt ember vagyok, másféle igényeim is vannak.

Nem hiszem, hogy egy gyerek lelki sérült lesz attól, ha egy számára kitalált intézményben más gyerekekkel játszik és jól érzi magát, ahol vigyáznak rá, stb.

Én inkább arra látok több példát, ahol az anyuka otthon ül évekig, akár több gyerekkel is, és már tiszta ideg, nem tudja levezetni a feszültséget, mert nincs egy szabad perce. Inkább kiül a gyerekkel a játszótérre, aztán oda sem figyel. Nem értem, hogy ez mivel jobb, mint az, aki legalább felügyeletre bízza a gyerekét.

De felesleges általánosítani. Biztos mindenre van példa, ha keresi az ember.

Én sem maradhattam otthon egyikkel sem 3 évig, de a 2 mindig megvolt.

A bölcsi azt jelentette, hogy 7.30-tól 15.30-16.00-ig ott voltak. A gondozónőnek sokkal több jutott belőlük, mint nekem. Délután 5, vagy fél 6, mire hazaérünk, 8-körül már fektetni kell, mert fáradtak.

Személy szerint túlzásnak tartom ezt, és sajnos nincs más választásom. Ha félnapos munkám lenne, és ebéd után jöhetnénk el a bölcsiből, akkor lennék elégedett.

hova teszed a gyereket ha nincs család, bölcsi, pénz bármire, a többség fél év után is paszolná a gyereket kérdés hova,

a többség az államiba is simán dobná az egy éveset és mene melózni de sok helyen se bölcsi se meló