Amikor két leszbikus nő gyereket vállal, mennyiben zavaró tényező az, hogy utóbbi 'négy cicit' is lát, de csak (a lehetőségekhez mérten) az egyik szülője emlőjén csüng egész gyermek korában?

[link]

[link]

[link]

google a barátod

Vilcsianyujára reagálva :)

Szerintem ez ahhoz hasonló, mikor elválnak a szülők, az anyukával marad a gyermek, és új párja lesz, aki gyerekének tekinti (persze minél kisebb a gyerek ez annál könnyebb.)

Én nem tudom elképzelni, hogy egy jó kapcsolatban ilyesmit egymás orra alá dörgölnének, ha mégis, akkor azzal a párkapcsolattal probléma van :D

De egyébként egy sima hetero párnál se hiszem, hogy az apuka kizárólag csak azért szeretné a gyermekét, mert az ő vére. És olyan párok is vannak, ahol rossz a spermakép, ezért fordulnak meddőségi központhoz, spermabankhoz. Ott sem vérszerinti gyermeke lesz az apának. Szóval szerintem ezen nem múlik :) Sőt olyan is van már, hogy petesejt adományozás, ahol szintén hiányzik a biológiai kötelék az anyával, bár a terhességet szerencsére abban az esetben meg lehet élni.

Én ugyanezt gondolom a "te gyereked, én gyerekem" konfliktusról is. Merthogy mindkét gyereket közösnek tekintik, ha "felváltva" szültek.

A konfliktusok szerintem inkább a külvilágból adódnak, de ahhoz képest mennyire nem fogadják el a homoszexuálisokat, a gyermeket nevelő azonos nemű párokat meglepően nagy arányban tolerálják.

Ezt egyelőre csak találgatjuk miért van. Valószínűleg azért mert így már van valami "közös" pont a környezetükkel (gyereknevelés), nem tűnnek annyira "deviánsnak" ezek a párok.

20/L

Igen igazad van :)

Amúgy ez nekem nagyon fontos téma, gondolom ez látszik...Mivel leszbikus vagyok, és már van egy régóta tartó párkapcsolatom, a párommal maaajd gyereket is szeretnénk vállalni. Szóval szeretem olvasni az ilyen kérdéseket, mert kiderülhet egy csomó minden, amire fel kell készülni, például az is amiről te beszéltél. Mert ha időben elkezd az ember felkészülni a problémákra akkor talán pár kivédhető :)

Úgyis lesz egy sereg másik, amit spontán kell megoldani, legalább ennyivel legyen könnyebb :D

20/L

Szerintem jó gondolat kérdező. Mármint van akit a nagyszülei nevelnek fel, van aki sose látta az édesapját/édesanyját stb. Szóval szerintem is az a helyzet, hogy természetesnek veszi, hogy otthon ez a helyzet, de általában nem így élnek az emberek.

Van szerencsém pedagógiát és pszichológiát is tanulni, és eddig semmi nem cáfolt rá erre a gondolatra :D

20/L

Engem egyedül édesapám nevelt fel, mert az anyám elhagyta a családot még totyogós koromban, viszont ebben nőttem fel, felfogtam már kicsiként is, hogy mi a helyzet és nem zavart meg a környezetemben jelenlévő másik példa. Megértettem, hogy nálunk így vannak a dolgok, másoknál meg máshogy.

Szerintem egy ilyen szituációban (nem szokványos család/családi körülmények) a gyerek kicsit érettebb lesz, mint azt hinnénk és nem mint "kis tudatlan baba" fogja megfigyelni a világot, nem észrevéve a különbségeket maguk és mások között. Egyszerűen csak megtanul élni vele és szerintem ezen van a hangsúly, hisz ha kiskora óta így mennek a dolgok (és kétlem hogy elzárva élne a világtól, hogy nehogy lásson hetero családokat) nem fog zavarokkal küzdeni, mert "belenevelődött".

Én abban nem látok problémát, hogy a gyereket leszbikusok neveljék fel. Ettől még önmagában lehet szeretetteljes a család. Szóval ez nem a szülői pár nemi összetételén múlik. Attól sérül a gyerek, ha otthon veszekedés-verekedés, alkoholizmus, terror van. És ez megint nem nemfüggő, bár nyilván a fizikai erőszak és elnyomás némileg maszkulin tulajdonság, de azért a nők is tudnak borzalmasak lenni, csak máshogy.

Vagy ha egyébként nincs semmi más gond, csak hogy szétmennek a szülők, esetleg aztán az új partner/ek szintén nagy lelki töréseket tudnak okozni. És ez megint nemtől független.

Szóval hogy egy leszbi párból jó szülők válnak-e, az egyénfüggő (persze mindkét egyéntől - sőt a gyerektől is függ) szerintem.

Nyilván előre fel kell készülni a hátrányos társadalmi megkülönböztetésre lelkileg. Ez kiküszöbölhetetlen.