Tényleg ennyire elkorcsosultunk, ennyire le se *** egymást?

Én komolyan nem értem, hogy mi van a mai világban. Olyan válaszokat olvasok itt egyes kérdéseknél, hogy lassan azt kezdem hinni, csak összerakott robotok vagyunk...

Sokak szerint teljesen normális, hogy a nagymama nem láthatja az unokáját 2 hétig, még a kórházba sem mehet be 10 percre legalább megnézni (nem a több napi ottlétről beszélek), teljesen normális, hogy keresztszülő a keresztgyerek felé se tolja a képét, nem ám, hogy felköszöntse esetleg és még sorolhatnám, de most ez a két kérdés, vagyis inkább a válaszok verték ki a biztosítékot...

lehet én vagyok a maradi, de nálunk egy baba érkezése öröm, nem mondom, hogy a 3. unokatestvért is ugyan olyan szívesen fogadom, de basszuskulcs, a nagymamája miért ne láthatná? Akit fel fogok hívni, ha nem tudok valakit, akire rá merem majd bízni, hiszen engem/férjemet is felnevelték, nincs rossz viszony, nem is tudom, hogy fogadnának ilyen ötletet, hogy megvan az unoka, de 2 hétig még csak egy puszit se adhatsz neki mert nem vagyok rátok kíváncsi...

Van keresztlányunk, azért vállaltuk el ezt a tisztséget, mert szeretjük a szüleit, szeretjük a kislányt, legalább egy szelet csokit vagy gyümölcsöt vagy valami apróságot MINDIG viszünk neki, nem ám szüli vagy névnapkor, nem azért, mert érti, hanem mert ez a TERMÉSZETES...

Tényleg, komolyan ennyire lesz*rjuk egymást, emberek? Itt tartunk? Ennyit érnek az emberi kapcsolatok? Ez a normális?

Én ezt nem akarom elhinni...