Tényleg ennyire elkorcsosultunk, ennyire le se *** egymást?

Kérdező, miért nem tudod elfogadni, hogy a különböző embereknek különböző igényeik vannak? Van, aki örül, ha minél többen jönnek meglátogatni, más meg inkább nyugalomra vágyik, és a babájával akar foglalkozni. Nekem két gyerekem van, mindkét alkalommal jöttek látogatni, most, a másodiknál lett elegem, és mondtam is a férjemnek, hogy a harmadik gyereknél a kórházban csak őt szeretném látni, meg a két gyerekünket még, de más ne jöjjön. Szülés után, ha úgy adódik, a szülőszobáról kiviheti a folyosóra megmutatni a babát (nálunk ezt lehet így, nem tudom, más kórházak szülészetén hogy működik), de utána abban a három napban legalább hagyjanak minket békén. Nekem nagyon tele volt a tököm azzal, hogy nem tudtam a férjemmel közösen megélni ezeket az első napokat, mert állandóan jött még valaki. Nagyon szeretem a szüleimet, és a férjem szüleit is, de nem kell ott lebzselni állandóan. Mondjuk az én anyám ezt meg is értette, csak egyszer volt bent látogatni, meg egyszer hozott nekem levest, de az kb. két perc volt. De anyósom, apósom, anyósom új férje mindhárom nap ott őgyelegtek délelőtt is, délután is, ráadásul annyi látogató volt, hogy amíg az apukák, nagyszülők a székeken terpeszkedtek, addig a frissen szült anyukák le sem tudtak ülni. Vicc az egész... Plusz jött két kolléganőm is, három volt csoporttársam az egyetemről, anyám volt kolléganője, a férjem két barátja (feleségestül). És mindegyik elvárta, hogy velük foglalkozzak, pedig több ízben egyszerre jöttek, mert annyi nem volt senkiben, hogy felhívjon, hogy jönne, és hogy mikor jó nekem. A leggázabb az volt, amikor jött a férjem a nagyobbik gyerekkel, és ott volt az egyik volt csoporttársam a férjével, és megsértődött, amikor megköszöntem a látogatást (fél órája ott volt már), és mentem a férjemhez, meg a gyerekemhez, hogy velük legyek. Utána írt nekem egy sms-t, hogy ők Debrecenből idáig (ország másik vége) eljöttek, én meg milyen bunkó vagyok, hogy fél óra után lerázom őket, miközben a családommal még annyit lehetek, amennyit akarok, ők meg hónapokig nem jönnek megint. Ez egy éve volt, azóta nem beszéltünk. Teszem hozzá, anyósom is megsértődött, amikor felajánlotta, hogy hazahoznak minket (nekünk pont rossz volt az autónk), de mondtam neki, hogy köszönöm, nem szükséges, mert taxival jövünk haza. Ugyanis ha ők hoznak haza, akkor ők fel is jönnek, és ha feljönnek, akkor ők vendégségbe jönnek, és akkor le kell őket ültetni, kínálgatni őket stb. Hát kösz, de éppen hazaérve a kórházból nagyon nem erre van szükségem. Oké, második gyerek, már jóval fittebb voltam, mint az első után, de akkor is hamarabb fárad az ember még ilyenkor, és együtt szerettünk volna lenni, mi négyen. Azt nagyon nem akartam, hogy amikor végre hazavisszük a kistestvért, akkor rögtön azzal kezdődjön, hogy a testvére még meg se tudta igazán nézni, a nagyszülők máris körbeugrálják. Nekem fontosabb, hogy a tesók egymáshoz szokjanak, mint hogy a nagyszülők babázzanak. És azt hiszem, jól is csináltam, mert azóta sem volt semmi féltékenység a nagy részéről, imádja a testvérét. Na nem anyósomon múlt, mert neki a nagy az annyi, hogy köszön neki, megkérdezi, hogy mi újság, és utána csak a kicsi létezik neki. Kedves a naggyal is, de látszik, hogy igazán csak a kicsire kíváncsi.

Ja, amúgy anyámnak ugyanúgy megmondtam, hogy az első pár napban ne jöjjenek, mert most együtt szeretnénk lenni. Engem nem izgatott, hogy ki sértődik meg rajta, nem hinném, hogy ez annak a jele lenne, hogy sz*runk egymásra, csak a többség ilyenkor a szűk családjára vágyik, nem vendégjárásra. Csak nem mindenki meri megmondani, mert jaj, megsértődnek.

Ne aggódj kérdező nem csak akkor Fognak kiakadni ezek a nők, ha ők nem nezhetik meg az első két kézben az unokajukat, hanem akkor is amikor majd lepasszolnak a nagyinak a purgyet ő meg nem vállalja.

De gondolom ha kis ajándékkal, babakotvennyel esetleg pár huszassal menne a nagyi akkor lehet megnezhetne... Xd