Ilyen esetben szerintetek elmondjam az anyámnak, hogy terhes vagyok, de nem tartom meg a babát?

Te ismered anyukádat. Ha reális gondolkodása van, egyet fog veled érteni.

Nekem pont elég teher lenne egy életen át elnyomni a lelkiismeretem hangját, vagy megkeményíteni a szívemet. Nem hiányozna még a titkolózás is. Ha édesanyáddal olyan jó a viszonyotok, akkor szerintem beszélj vele erről. Legvégre egy visszafordíthatatlan döntésre készülsz. Lehet, hogy most csak egyoldalúan tudod látni a dolgot a kétségbeesés miatt, és pillanatnyilag mindez egy teher, probléma, amitől szabadulnàl. De ne félj attól, hogy esetleg kiderülne a problémáról, hogy megoldható, ne félj új szemszögből rálátni a dologra. Legvégre a magzatod életéről fogsz dönteni. Bölcsességet és szeretetet kívánok neked ehhez!

Fura lesz megtudnia az tuti! Ugyanez a kérdés kb 1 éve ugyanígy elhangzott... Mindegy, az biztos, hogy magad is érzed a csavart, ha igaz amit írsz, nem tudnál ilyen érzelemmentesen írni arról, hogy az édesanyád szeretne, te meg nem, pedig "ez egy elég fontos dolog". Megjegyzem téged is nagyon szeret anyukád. Tégy belátásod szerint. A te tested, bár nem a te tested szedik darabokra... Szerintem egy gyermek ennél többet érdemel. Kívánom, hogy te is átéld azt, hogy szeretni tudod a gyermeked.

Mindenkeppen mondd el neki, szukseged lesz meg a tamogatasara, ez nem egy olyan dolog amit csak ugy el fogsz felejteni..