Mennyire jogos az "elvárásom" a férjemtől?
Férjemmel úgy döntöttünk mielőtt megszülettek a gyerekeink, hogy én háztartásbeli maradok (legalábbis amíg kicsik és szükségét érezzük). Nincs ezzel baj, jól működik (majdnem) minden, imádok a gyerekekkel (3 és 7 évesek) lenni, a háztartásban, kertben tevékenykedni, ő szereti a munkáját, az egyetlen ami hiányzik az ő maga! Otthon játszik velük, szereti őket, hoz szinte minden nap meglepit, tanítgatja őket erre-arra, tehát foglalkozik velük, de sehova nem akar jönni velünk. Az idén 2x volt velünk valamerre, egyszer sütizni, egyszer pedig a gyereknapra jött el, de egy óra után hazament, mondván "ne haragudjak, itt volt, eljött, de elég volt neki..." annyira hiányoznak a közös programok, mindenhol családokat látok, én meg csak egyedül a gyerekekkel mindig.
Már egy éve ígérgeti, hogy elmegyünk az állatkertbe, de mindig csak elodázza, egyébként tényleg hulla fáradt, heti egy napot van itthon, amikor értem, hogy inkább pihenne. De akkor is...
Havi 1 nap olyan nagy kérés lenne? Vagy 2 havi. Már annak is örülnék!
De nem tudom jogos-e a kérésem? Ő sosem teszi nekem szóvá a "hiányosságaimat", ha éppen nem főztem, valamit elfelejtettem venni és megkérem, hogy hozzon, áll a mosatlan stb. De azért ez más, a gyerekekről van szó és nem lesz semmi közös élményük az apjukkal.
Ráadásul nagyon szeretne mégegy babát én sem lennék ellenére, de hát így??
Ha megkérdezem miért szeretne, hisz hozzájuk sincs ereje, azt válaszolja, hogy annyira jó, hogy vannak és imádja nézni, ahogy én játszom velük.
válasza:Ti nem család vagytok, hanem pár együtt élő ember, akik közül egy egyk pont telibeszarja a többit, és inkább egész nap gürizik, csak ne kelljen foglalkoznia velük...
Ha nem akarsz ezen változtatni, akkor ne nyávogj, csak szerencséten gyerekeket sajnálom, hogy apa nélkül nőnek fel.
Azt még mindig tartom, hogy erős a telibeszrás kifejezés. Itt azért nem erről van szó, mert munka után mindig velünk van, nem a kocsmában a haverjaival meg kitudja hol...
És azt is leírtam már párszor, hogy nem tud változtatni a munkaidején (plusz utazik reggel, du. egy órát), ezen én nem tudok változtatni, akkor sem ha dolgozom! Akkor hogyan oldjam meg?
Ha valakit esetleg érdekelne...
Leültettem férjemet, rákérdeztem, jöttek a szokásos majd kerítünk rá sort dumák, de nagy nehezen kibökte, mi a baj, vagyis próbálok rájönni az elmeséltek alapján és bár nem vagyok pszichológus, de valami tömegiszony féle gondja lehet.
Azt mondta jól látom, hogy nem szeret programozni, mert mindig ahova mennénk rengeteg ember, gyerek van és rosszul érzi magát köztük, játszótérre is ezért nem jön, sőt bevallotta, hogy a fiunk szülinapjára (azt hazudta nem érnek rá) megsem hívta a testvére családját, csakhogy kevesebben legyünk.
Azt is mondta, hogy az nagyon jó, hogy itthon vagyok, mert ha én is dolgoznék, neki is menni kéne az oviba szülőire, meg a gyerekért, ami nem is lenne baj, de ott is rengeteg ember van. Így meg ezeket megoldom én.
Kisbabát pedig szeretne, mert azzal nem kell játszóra, programokra járni (visszagondolva tényleg rengeteget sétált velük mikor picik voltak).
Na hát így állunk, viccesen, zavarában megjegyezte, hogy egy erdőbe szívesen eljön velünk bármikor...
Pszichológusról egyenlőre nem akar hallani, azt mondta nem zárkózik el teljesen, mert érzi, hogy ez nem jó, de próbáljak neki én segíteni első körben, hogy "eldugott helyekre" megyünk (hát kösz, van ilyen?!).
Igen, így már összeállt sokminden...
Köszönöm a sok választ, sok elgondolkodtató, segíteni akaró volt közte!
Amit viszont nem fogok megérteni, hogy egy egyszerű eldöntendő kérdésre (ebben a felállásban ez a kérés jogos-e?) sokaknak miért kell egyből olyan stílusban válaszolni, ahogy tette csupán azért, mert nem ért egyet más család döntésével és mindenáron be akarja bizonyítani, hogy az rossz. Azt hiszem minden egyes családnál van olyan, amit más máshogyan látna jónak, de nem kell egymást/egymás döntését becsmérelni, hogy márpedig "de az úgy jó, ahogy én..." én pl. nem értek egyet azzal, aki bölcsibe adja a gyerekét, mert szerintem egy (átlag) akkorának az anyjával a helye, de megértem ha bármilyen okból beadják, nem érzem, hogy ki akarnám vájni a szemét, legyen az akár karrierista, akár felelőtlen, aki egyedül maradt és kell neki a pénz. És mindenki maga ismeri a gyerekék, mi a jó neki, mire van szüksége.
Bocsánat, hosszú lett, a lényeg segítsük egymást, ha tudjuk, ne alázzuk, bántsuk, akinek problémája van.
Szívesen fogadok tanácsokat, ha van valakinek a problémánkkal kapcsolatban, de tudom ennek megoldása a mi feladatunk.
válasza:"hát kösz, van ilyen?!"
Van hát. Lehet menni kirándulni, túrázni. Igen, erdőbe is.
De ha nem remete a munkája, elég hihetetlen a problémája, mert egy átlag munkahelyen sincsenek kevesebben, mint délelőtt bármelyik kisebb játszótéren (mi konkrétan egyedül szoktunk lenni, úgy kell keresni a társaságot).
válasza:Nos, azt akartam írni, hogy akkor változtasson munkahelyet, munkakört, ahol nem kell 6 napot dolgozni hetente, és több szabadideje lehet. Azt is akartam írni, hogyha kevesebb a pénz, ott jön az, hogy esetleg te is dolgozhatnál.
Azt sem igazán értem, hogy valaki kiír egy kérdést, mert valami gondja van, és ha azt mondják neki, hogy változtasson, akkor elkezdi bizonygatni, hogy ő pedig nem fog, mert végülis ez neki jó.
Azt pedig végképp nem értem, hogyha már 7 éves gyereketek van, akkor ennyi év után kellett megtudnod, hogy a férjed utálja, ha sok ember közé kell mennie. Tényleg nem mondta soha? És te tényleg nem vetted észre?
Hát nem irigylem az életeteket.
válasza: válasza:És azért akar harmadik gyereket apu, mert azzal lehet magányosan sétálgatni. Meddig? Mert a gyereknek az a jellemzője, hogy megnő. És akkor már a harmadikkal is kell játszóra menni, vagy szülői értekezletre. Ahol sokan vannak. De majd megy anyu, mert úgysem dolgozik.
Esetleg szül egy negyediket, és azzal is lehet néhány hónapig kettesben sétálgatni. De akkor már a családi asztalnál is sokan lesznek.
Eszem megáll.
Tanácsot várni ezen az oldalon...
Igen, nem szeretnék változtatni, mert akkor mégnagyobb lenne a felfordulás, negatív értelemben a gyerekek számára (ezt nem fejtem ki).
Azt pedig mindig tudtam, hogy a férjem nem társasági ember, de ennyire nem is zárkózott el, mint az utóbbi kb 2 évben.
Bár minden megváltozna egy kérdés hatására, ugye ezt te sem gondoltad komolyan? Csupán eddig nem erőszakoskodtam, hogy mondja el mi van, mert úgy éreztem nincs jogom kérdőre vonnom, mert a gyerekek teljes mértékben az én "feladatom". De a megoldásban hosszú út áll előttünk, ha megoldható lesz egyáltalán.
De tegnap úgy jött haza, hogy arra gondolt menjünk el fagyizni :)))) (haladás)
A baba meg... Valószínű ő sem gondolt bele abba, hogy nagyon hamar megnő, nem érzi jól magát, nem is gondolkodik reálisan valószínű.
4. pedig biztosan nem lesz, nem kell gúnyolódni (de úgyis fogtok), 3 beleférne minden téren és én is vágyom rá
...de nem most, ilyen körülmények közé.
Azon pedig azért jót nevettem, hogy akkor már a családi asztalnál is sokan leszünk, köszi :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!