Gyerekemet bántják iskolájában. Mit tegyek?

Kedves Kérdező! Én nem gondolom, hogy kamu a kérdésed. Szinte minden osztályban van egy-két gyerek aki a közösség perifériájára szorul. Az is nagyon tipikus, hogy a környezettől a szülő kizárólag magát vagy a gyereket hibáztató reakciókat kap. Elég rémísztő volt, amit itt a hozzászólásokban végigolvastam.

A tanárokkal beszélni kell, ez nem vitás, viszont ne várj tőlük csodát. Inkább azt mondom, hogy semmit ne várj tőlük. Ha tesznek valamit egyáltalán a gyerekedért annak örülj!

Mindenek előtt vidd el a gyerekeid pszichológushoz. (Igen, többesszámban. Ha lehet, mind a kettőt. Azt is aki kijárta már az iskolát.) Ez a legfontosabb két okból is. Egyrészt kezelni kell azokat a ksérüléseket, amelyeket eddig elszenvedett, másrészt meg kellene szüntetni a szorongását, a kisebbrendüségi érzését, növelni az önbizalmát. Ha önmagával rendbe jönne, akkor remélhetőleg a közösségben is megtalálná a helyét.

Tapasztalataim szerint az iskolapszichológusok nem sokat érnek, tisztelet a kivételnek. Arra tudod használni, hogy jobban elfogadják a tanárok amit ő mond, mint amit Te. Ha esetleg nagyon jó fej, és a lányod is nyitott rá, akkor megpróbálhattok együttműködni vele. Ideális esetben lenne legalább egy felnőtt, akihez az iskolában fordulhat.

Írtad, hogy nem egyszerű, de mégis próbáljatok meg iskolát váltani. Ismeretségi körünkben volt olyan gyerek, aki 7 iskolába járt az általános iskola 8 éve alatt hasonló okokból. Az egyházi iskola nem biztos, hogy jó út, Waldorf szerencsésebb lenne. Persze azzal kell főzni, ami van.

Próbálj meg neki más közösségeket is találni az iskolán kívül. Valami olyat, ahol sikeres lehet, ahol meg tudja mutatni a képességeit. Lehet zene, sport, művészet, bármi ami érdekli. Ha semmi nem érdekli (ebben a helyzetben sajnos előfordulhat, hogy így érzi), akkor menjen olyan foglalkozásra, amit nem utasít el teljesen.

Vedd nagyon komolyan a dolgot! Semmi baj nincs a gyerekeddel, sem Veled, csak rendeznetek kell a soraitokat. Ez egyedül nem fog menni. Mint írtad a nagyobbik gyermekeddel sem sikerült. Kell a szakember segítsége.

Ne vegyél figyelembe semmilyen negatív megjegyzést, sem itt a GyK-n sem az offline világban.

Még annyit, hogy teljesen hasonló cípőben járva írom a fentieket, és nagyon-nagyon nem vagyunk egyedül a problémával.

Martin tesója elég agresszív, otthon pedig nem bújni szokott hanem üvöltözni...

Kérdező, ha nem kamu a kérdésed nézzél magadba. Nem is értem hogy gondolod, hogy bevallottan szocializálatlan gyerekeket nevelsz akik nem tudnak mit kezdeni az életben, és még büszke is vagy magadra, hogy te milyen jól tetted. Tudod rengeteg olyan ember van a világon, akit nem tartottak burokba mégsem lett belőlük drogos, vagy piás. Nevelés a kulcsszó, meg az odafigyelés.

De anyaként nem tartod magad semmire, és egyszerűbb út volt a gyerekeidet elzárni, mint foglalkozni beszélgetni velük, nevelni hogy ne legyenek züllöttek.

Teljesen alaptalan nekiesni a kérdezőnek. Az a gyerek jár oviba, iskolába, napi 8 órát van gyerekek között a 24ből, mellette otthon testvér mellett nőtt fel, ennél szocializáltabb nem is lehetne, az már elhanyagolás, ha naponta csak 2-3 óràt töltene egy szülő a gyerekével.

Szerintem arra céloz, hogy félti, amivel nincs különösebb gond, és hogy kevés különórára járt, vagy nem bandázott a környéken a gyerekekkel, amivel szintén nincs különösebb gond.

Szerintem a gyerekeknek nincs önbizalma(részben az aggódó anya, részben a testük miatt), a gyengéket pedig mindig kiszúrja a közösség és rászállnak. Mindenki másért állhat rosszul önbizalmilag, egy szemüveg, hajszín, testalkat, magasság, anyagi helyzet, ruházat, bármi lehet a gond, sosem azon kell változtatni, hanem az önbizalmi részén, hiszen a többi gyerek is lehet duci, szegény, alacsony, furcsa hangú, szemüveges, mégsem őket cikizik, hanem azt, aki emiatt szorong/fél/visszahúzódó/zàrkózott.

Ha megoldod belül, nem fogod mutatni a jeleket, amiket észrevesznek amúgy, ha nincs mit észrevenni, nem fognak cikizni, megkeresik az új leggyengébbet és arra szállnak rá. Mindig lesz valaki az alján.. A tanároknak kellene rendet tartania, de azok is csak emberek, nem feltétlen jók a szakmájukban, mint ahogy mások sem mind elég jók. Be kell menni, hogy a szekálás leálljon, érzékenyítést tartani, ilyen témájú filmeket nézetni, és hát otthon a szülők sincsenek eleresztve eqval, mint ahogy itt látszik is a válaszolókon..

Betámadják a bizonytalan anyát, akinek az össz hibája, hogy a gyerekét hagyta elhízni.

Plusz az is benne van, hogy a gyerek magától rosszabb a szociális helyzetekben, mint ahogy az iqt is csak kis mértékben lehet feltornászni kemény munkával, az eqra is igaz, van, aki jobb, van aki rosszabb benne. És még azt sem mondhatjuk, hogy minden gyerek egyforma, aki alkatilag érzékenyebb a stresszre(agyi biokémiai folyamatok, dopamin, receptorok), ilyen is van, az ha a legtökéletesebb csinos, szép, napi 15 órát volt közösségben akkor is szoronghat, amit ugyanúgy megéreznek a suliban, hogy bizonytalan, érzékeny és majd pont a szépsége vagy síróssága miatt fogják csúfolni.

Jó lenne utánagondolni a dolgoknak!

49: ne mondd azt, hogy normális dolog egy tizenéves gyerekkel egy ágyban aludni!!!!!

Már kétévesen sem az!