Helyes nevelési módszer az alábbi egy 13 éves gyereknél?

Kérdező, 27 voltam, teljesen igazad van, az durva, hogy lesöpri a földre. Még azt lehetne, hogy megmondod neki, hogy addig nem internetezhet/telefonozhat, amíg el nem pakol. És kihúzod/eldugod a routert. Ez egy teljesen belátható következmény, addig nem foglalkozhat mással (telefonozás/játék), amíg a kötelezettségét nem teljesíti.

Nem tudom, honnan vették egyesek, hogy kizárja a szeretetteljes kapcsolatot szülő és gyerek között, ha a gyereknek kötelezettségei vannak és ezeket a szülő behajtja rajta. Nyilván ideális esetben elegendő szólni, kérni, elmagyarázni, érvelni, de kamaszoknál azért előfordul, hogy próbálgatják a határaikat. És akkor igenis legyen következménye a viselkedésének. Ez nyilván fordítva is igaz, a szülő sem bántalmazhatja testileg vagy lelkileg a gyereket. De számtalan példát láttam arra a környezetemben, hogy jó értelemben mennyivel másabbak lettek azok a gyerekek, akinek voltak kötelezettségeik, akiknek még kamaszkorukban is állítottak a szülők korlátokat, mint akiknek mindent alátoltak. A legjobb persze, ha ebbe az egészbe belenő a gyerek, eleve úgy alakul ki a szokásrend a családban, hogy a gyerek természetesnek veszi, hogyha szólsz, megcsinálja.

Kérdező, ha te beviszed az ágyára, ő meg lesöpri a földre, és ebből egy végeláthatatlan dühspirál keletkezik nálatok, akkor abban a családban komoly baj van, és addig kell pszichológushoz menni, amíg nem válik jóvátehetetlenné! Neked az ő dühét nem kell kiprovokálnod, és ha már megtetted, legalább meg kell értened. A kamasz tele van feszültséggel. Nem rossz szándékkal. De ha rosszul reagálsz az indulatkitörésére, nem akarod megérteni az érzéseit, sose fogtok visszatalálni a harmóniához.

31-es, senki nem mondta, hogy a gyereknek ne legyenek kötelességei. Továbbá attól, hogy egy büntetést előre közölnek, attól még az megtorlás marad, nem következmény. A következménynek van köze a tetthez. Egy bármilyen attól független, a hatalom pozíciójából tett külső lépés büntetés.

Azt nem tudod, mi van a könyvben, amit esetleg szakember írt, te csak Zsuzsikát olvasod. Mellesleg a Zsuzsika cikkének a 90%-ával én is egyetértek, egyetlen bekezdéssel nem. Egyébként az a 300 találat az valójában 39, négy oldal a google-ön, (idézőjelbe kell ám tenni, és az utolsó oldalra rámenni, hirtelen jóval kevesebb lesz, konkrétan 4), annyi meg lehet, hogy még az én nevemre is kijön.

És igen, komolyan gondolom. Következmény az, ami a cselekvésből értelemszerűen következik (fel nem öltözésnél megfázás, lassú készülődésnél vonatlekésés, rendetlenségnél cuccnemtalálás), a büntetés pedig az eredeti cselekvéstől teljesen független, egy tekintélyhelyzetben lévő személy által önkényesen meghatározott valamiféle megvonás. Erre nincs szükség a nevelésben, mert így a gyerek nem azért fog rendet csinálni, mert

- ő is látja, hogy úgy szebb

-könnyebben megtalál mindent

-tudja, hogy a szülő úgy szereti,

hanem azért, mert ellenkező esetben nem mehet a játszótérre. Ez nem nevelés, ez idomítás. Ez nem épül be a személyiségébe, mert nem azért kerüli el a rossz viselkedést, mert belátja, hogy az rossz, hanem azért, mert fél a büntetéstől. A hatalmi helyzet egy családban nem jó. A gyakori maga az élő példa rá. 1 perc alatt legalább 10 kérdést tudnék összeszedni, hogy "hogy mondjam meg anyukámnak ...?", "hogy érjem el, hogy a szüleim megengedjék ...". Ez a sokaságnyi gyerek mind retteg a szüleitől. Ami abszolút nem normális. A szülő nem szerető családtagként jelenik meg, hanem hatalmi pozícióból, akitől a gyerek függ. És ez nemritkán eredményezi a kapcsolat elhidegülését.