Lehet, hogy ez a kamaszkor miatt van?

Mi az oka ezeknek a dolgoknak?Divatolni akarsz?Vagy netán felhívni magadra a figyelmet?

Szerintem nem érdemes ezeket csinálni.Én is nagyon sokat sírtam,mert engem is bántottak,de én most sírtam inkább középsuliba csak többet..olyan 3szor elsírtam magam a suliba..nem nagyon vigasztaltak.Aztán később nem is vártam.De amúgy mindig volt okom sírni-szerelmi bánat.:/ (biszex vagyok,ezek a bánatok egy lány miatt voltak)..most már szakítottam vele.1,5 évet voltunk együtt(9.osztály elejétől 10.végéig.) a távolságot nem bírtam,na meg azt,hogy egy heteróba szeretett bele és istenítette..:( és most másokat istenít.

Na mindegy.Aztán utána többet nem sírtam a suliba,csak idegeskedtem aztán ennyi:) most már azt mondom,hogy minden mindegy,mert úgyis meghalunk,de nem mindegy,hogy hol,mikor és ki lesz mellettünk.Ezért nem érdemes az embereket ezzel a dologgal eltaszítanod magadtól.Mert lehet olyan,hogy egy ideig vigasztalnak..aztán besokallnak és elkezdenek cikizni,hogy ez a depis lány.. sokkal rosszabb lesz az,hidd el..

Ne akarj fájalmat magadnak!:D ne magad tipord el..:SS a mai világba senkit sem szabad eltiporni..:)

16/L

"..és én utáltam azt az idoszakot,most pedig mégis erosebb fájdalmakat akarok,vagdosni magam,egész nap sírni,kiabálni."

most ez mégis mondd, mire lenne jó? most én ebben a fázisban vagyok, 15 éves vagyok, rengeteg bajom van, szüleimmel barátaimmal,a szerelemről meg ne is beszéljek, ugye nem létezik és nem is létezett. a lelki fájdalmakon, dühön, kiabáláson minden nap átesek. vagdosás meg a régebbi időkben kb elég sokszor volt. én legszívesebben ezeket eltörölném magamban, normális tiszta életet szeretnék, ha te boldog vagy, mindened megvan, jólvagy lelkileg, akkor ne kívánd és ne akard magadnak a sírást vagdosást stb. amiket felsoroltál. mert nem jó. én nagyon szeretnék ebből kigyógyulni, nem még bennemaradni... ja és a sírásról ne is beszéljek, már a depressziótól alapból rámjön, vagy ha olyan valamire gondolok. egyszerűen nem találom magam a világban. olyan ez, mint a puzzleban már csak egy darab hiányzik, és az az utolsó darab nem illik a helyére, mert rosszul gyártották, vagy elcserélődött. nekem is volt sokszor olyan, hogy tumblr-ön nézegetek képeket durva vagdosásról, meg fájdalomról, sírásról, padlón lévő depressziósmindenség, és irigylem, mert ha már valaki szép, helyes már minimum megtud élni a világban, és ez a szenvedés neki olyan jól áll. ezt nem lehet megmagyarázni. hisz nem bántják, nem kötnek belé, én pedig mindennap megkapom ugyanazt, már nagyon elegem van belőle. abszolút nagyon megértelek, csak azt szeretném veled megértetni, hogy most nagyon akarod, de aztán egy kis idő múlva nagyon megbánod, és azon fogsz tanakodni, vajon miért a kísértés nyert? ha normális szüleid vannak, te is normális vagy, akkor ne hagyd veszni! mert te még megteheted, én viszont már nem. akárki akármit mond, hogy meg lehet javítani. sajnos én már reménytelen vagyok mindennel szemben. választásom sincs. neked viszont van.. (ahogy olvasom.)

Tudod, mi fáj a megtört szívben? Hogy nem emlékszel a régi érzésekre. Próbáld megőrizni az érzést, mert ha egyszer elmúlik, sose jön vissza.

- Akkor mi lesz?

- Csak sodródsz a világban mindennel együtt.

!!!!!!!