Mit reagálnátok ha a 14-15 éves lányotok egyszer azzal menne haza hogy terhes a barátjától, (nagyon szeretik egymást) Melléjük állnátok/kitagadnátok/követelnétek a vetélést?

http://www.youtube.com/watch?v=oQfbMLlIRrg

nem KELL ELVETETNI!!!!!!!!!

örökbe lehet adni! Miért támogatjátok és javasoljátok egy 14-15 éves lánynak,hogy ölje meg a gyermekét, aki ártalmatlan, nem tehet semmiről!

Ha kihordja a babát és örökbe adja, abból a 14 éves lánynak semmi baja nem lesz!

De ha elveteti, örök életében seb marad a lelkében, nem fogja tudni teljesen feldolgozni, depresszióba eshet, ez a lánynak sem jó és az apró kis csöppségnek sem, aki megszületni szeretne!

Mindenki megérdemel egy esélyt az élettől, ez a születendő gyermek is megérdemli!

Nem értem azokat az embereket, akik gondolkodás nélkül, megölnék gyermeküket, vagy azt javasolják a másiknak,hogy ölje meg a gyermekét, mert tönkre teszi az életét,

mit ártott a magzat??????? mit ártott? Miért nem lehet örökbe adni? Miért kell megölni?

ha már a lány elkövette azt a hibát,hogy teherbe esett vállalja a következményeit,

beszéljen egy védőnővel, és gondolja át százszor, a teendőket, mielőtt az abortuszt választaná! Biztos ez a megoldás, kioltani egy ártalmatlan születendő ember életét? egyáltalán nem járna jól a lány az abortusszal, mint ha örökbe adná, vagy megtartaná!

az abortusz az egészség szempontjából sem lenne jó megoldás,

sem testi, sem a mentális egészség szempontjából,

az abortusz csökkentheti a későbbi teherbe esés esélyét,

medencegyulladás, fertőzések, következő terhességnél nagyobb a kockázata a spontán vetélésnek, nagyobb esélye van a halva szülésnek,

mentálisan nem lenne jó állapotban, bűntudata lenne,

öngyűlölet, öngyilkossággal való gondolatok,

szorongás, gyermekekkel való agresszió vagy elutasítás!

Tehát semmiféleképpen nem ajánlatos az abortusz!

mindjárt küldök egy megható versikét, szeretném,hogy aki látja ezt a választ, a verset is elolvasnám, főleg a kérdezőnek javaslom!

"Itt fekszem kényelmesen,

lassan majd megnövök,

s ha mindenem rendesen kifejlődik

és erős leszek,

akkor majd édes Mama,

hozzád kimegyek.

De mi volt ez?

Mama!

Én félek.

Most megint újra!

Hát mit akarnak?

Mama, édes Mama!

Segíts kérlek, itt vagyok!

Most minden elcsendesedett...

talán nem bántanak többé...!

De most, most megint!

Mi ez? Miért bántanak ismét?

Hiszen olyan kicsi, védtelen vagyok.

Mama, nem látod?

Mama, nem hallod?

Mondd mire készülnek!

Hová meneküljek?

Talán, talán... szorosan idebújok ehhez

a burokhoz.

De ó jajj!

Most eltűnt, ami eddig védelmet nyújtott.

Egyedül vagyok.

Mama! Mama!

Én kicsi, gyenge, védtelen vagyok,

de élni, élni akarok!

Jajj a lábam!

Ó mit tettetek velem!

Mama! - hát Te nem akarod?

Nem szeretsz engem?

Most már érzi kicsi szívem,

nem akarod. Már csak egy pillanat,

s nem vagyok.

De kedves Mama!

Megbocsájtok!

S hazamegyek az angyalokkal

ahhoz a fehér ruhás bácsihoz,

akit Jézusnak hívnak,

s szeret engem nagyon."

Biztos, hogyha ilyen lenne, a lányom-fiam mellé állnék, és azt tartom korrektnek, ha a fiu-lány családja higgadtan leül és megbeszéli a dolgokat. ELőször a fiatalok véleményére lennék kiváncsi, hogy ők hogy gondolják, a beszélgetést okosan úgy terelném, hogy rávezetném őket, hogy mekkora felelősség egy kisbaba, valahogy leírnám nekik a jövöt, hogy az életüket hogy változtatná meg egy pillanat alatt teljes mértékben, hogy gondolkodjanak el rajta, mi lesz velük! Ha nem akarna abortuszt a lányom, nem kívánnám tőle, támogatnám, akkor inkább az örökbefogadás felé próbálnám terelni. Ha teljes mértékben a babát szeretné, akkor pedig abban támogatnám. Végülis az unokám lenne, a vérem- ugyhogy nem követelhetem- vagy zsarolhatom, hogy vetesse el, vagy adja örökbe. Pedig ez lenne a logikus-a fiataloknak. (mivel valóban NEKEM szülné azt a babát, hiszen hogy tudna ellátni egy 14-5éves kislány egy kisbabát?)

Szóval a lényeg az, hogy örülnék, hogy a lányom-fiam a bizalmába fogad, és remélem, hogy lesz majd olyan a viszonyom a gyerekeimmel, hogyha ilyen helyzetbe kerülnének, akkor tényleg hozzám forduljanak. Bár - mindent meg fogok tenni, hogy időben felhívjam a figyelmüket a védekezés komolyságára és a felelősségvállalásra is.

"az abortusz csökkentheti a későbbi teherbe esés esélyét,

medencegyulladás, fertőzések, következő terhességnél nagyobb a kockázata a spontán vetélésnek, nagyobb esélye van a halva szülésnek,"

Ez nem teljesen igaz, manapság már nem kötőtűket szurkálnak fel. A terhességmegszakítás a fiatal, félig gyerek szervezetére nincs rosszabb hatással mint a terhesség kihordása és maga a szülés. Legalábbis testileg.

Lelkileg persze, hogy megviseli, amikor 2 hétig kórházban voltam és a kórterem többi ágyán naponta váltották egymást az abortuszosok, akkor egyik sem lejtett örömtáncot. De én két gyerek kihordása után azt gondolom, hogy nekem az örökbeadás gondolata az, ami teljesen elfogadhatatlan. Nem ítélem el azt, aki lemond a gyerekéről, az pedig elismerést érdemel aki másét szeretetben neveli, de én a részemről elfogadhatatlannak tartanám, hogy azt a gyereket amelyik bennem élt, rugdosott, éreztem hogy forgolódik, azt csak úgy odaadjam másnak. Az unokámat sem adnám oda senkinek. Ha a gyerekem teherbe esne és a szülés mellett dönt, akkor felneveli. Nem vagyok híve az abortusznak, de fel tudnám dolgozni, azt, hogy szültem egy gyereket és nem az enyém, azt nem.

"öngyűlölet, öngyilkossággal való gondolatok,

szorongás, gyermekekkel való agresszió vagy elutasítás! "

Propagandaszöveg.

Persze, hogy az abortusz nem támogatandó mint családtervezési módszer, előtte kell megtenni a megfelelő óvintézkedést, de akkor sem teszi tönkre olyan értékben a nő szervezetét és lelkét mint ahogy beállítjátok. Nem sétagalopp, személytől függ, hogy jobban vagy rosszabbul éli meg, de egyelőre a pénztelenség, kilátástalanság és nyomor még mindig nagyobb stresszel jár.

16: "Ha nincs mód arra hogy megtartsa a babát nem kell elvetetni, örökbe lehet adni. "

Nekem a gyerek viszont nem egy fölösleges kiskutya az alomból, akit ha odaajándékozunk egy szerető gazdinak akkor mindenki örül.