Mennyire szóltok bele 13 éves lányotok tovább tanulásába?

13 évesen nem szabad ezt rábízni. Menjen gimibe, vagy középiskolába, és legyen egy érettségije, utána azt tesz, amit akar. Amikor te voltál ennyi is engedték, amit csak akarsz? Az ő élete, ez tény, de még egy kis taknyos, akinek iránymutatásra van szüksége.

És: én nem ítélem el a szakmabelieket, de eladónak lenni nem cél. Ha mondjuk szakács, pék, könyvelő, nővér, tökömtudja mi akarna lenni, azt mondanám, oké. De eladó? Ne nevettessük már ki magunkat. Az lehet simán érettségi után.

Őszintén szólva nekem segítettek, tanácsokat kaptam. De alapvetően én döntöttem.

30 évesen már sajnálom hogy nem küldtek erősebb suliba a szüleim akaratom ellenére. Az eszem meg lett volna hozzá. Viszont az is tény, hogy tanulmányilag középszerű iskola volt, de emberileg elképesztően sokat adott. És ma is úgy gondolom, hogy szuper 4 év volt. De többre vihettem volna..

Valahogy próbáld meg vele nyugodtan megbeszélni azt is, hogy ha egy srác ilyeneket mond, akkor az nem jófajta szerelem. Mert lesz, ha nem egy suliba mennek? Gondolom egy városban maradnak (legalább lakhelyileg). Milyen srác az, aki ennyi miatt eldobná őt? Vagy mi jön közbe? Így már nem tudja garantálni a srác, hogy nem talál a suliban mást maga mellé? Kicsi még a lányod, és nem fejlődött ki az önértékelése, de nem kellene hagyni, hogy ennyire lebecsülje magát. Egyáltalán miért egyértelmű, hogy neki kellene alacsonyabb végzettséget szereznie azért, hogy egy helyre járjanak a barátjával? Ha már mindenképp, miért nem a barátja tesz lépéseket?

Egy 13 éves még gyerek, ne bízd rá (és egy másik gyerekre) ilyen szinten a jövőjét.

Egy 13 éves gyerek nem képes felmérni egy ilyen döntés súlyát és következményeit.

Tanuljon, amit szeretne, ez természetes, de nem szakunkásképzőben.