Nem egyformán nevelnénk a gyerekeket? Mi lesz így? Együtt élünk... még.

Nem nagy, jelentős dolgokban nem értünk egyet, pl.: vallás vagy ráüssünk-e a gyerekre.

Apróságok, de az sok.

Először is tudni kell, hogy a fiam 3 éves és nagyon anyás. A lányunk 2 éves és apás (úgy alakult, hogy 6 hónapos kora után a férjemmel volt többet).

A férjemet bosszantja, hogy a fiam mennyire anyás, szerinte én vagyok hibás és már önállótlanná teszem. Tény, hogy mindenhova jönne velem, ha leülök már jön az ölembe, fel kell vennem ha sétálunk, ha fürdök beszaladgál, át kell menjek éjszaka hozzá, meg ilyenek.

De a kislány kb ugyanez csak a férjemmel. De az nem baj. Csak én ne csináljam a fiammal, illetve hogy a lányommal többet.

Ezen nagyon sokszor összeveszünk, mert állandóan szóváteszi. És ilyenkor mondja, hogy "persze a kislányt nem viszed magaddal".

Pl egy mai eset. Anyukám szólt, hogy menjek el neki a boltba. Felöltöztem, el akartam indulni. A fiam meglátott és sírvafakadt, hogy jönne. Nem akartam gyereket vinni, de mondtam, akkor jöjjön. A férjem odajött, hogy most ne menjen, maradjon velük otthon. Nem akartam a férjemmel összeveszni a gyerek előtt, mondtam, hogy mindjárt jövök és el is akartam menni, de annyira sírt utánam, hogy visszamentem és kivettem a férjem kezéből a gyereket és elhoztam. Nyilván ez így nem volt jó, de annyira felidegesített, hogy nem volt igazi okom otthon hagyni, ha egyszer velem akart jönni.

És akkor utána elkezdte mondani, hogy a kislányt akkor miért nem kérdeztem meg, miért nem vittem magammal őt is. Vagy pl este sír és mostanában teljesen rá van állva a férjem, hogy majd átmegy ő hozzá. De akkor ugyanúgy sír. Csak egy ideig hallgatom ilyenkor például, aztán megint összeveszünk.

Én elfogadtam, hogy az egyik hozzám, a másik hozzá kötődik jobban. Szerintem ez normális. Majd lehet változik, nem?