Nem egyformán nevelnénk a gyerekeket? Mi lesz így? Együtt élünk... még.
Nem nagy, jelentős dolgokban nem értünk egyet, pl.: vallás vagy ráüssünk-e a gyerekre.
Apróságok, de az sok.
Először is tudni kell, hogy a fiam 3 éves és nagyon anyás. A lányunk 2 éves és apás (úgy alakult, hogy 6 hónapos kora után a férjemmel volt többet).
A férjemet bosszantja, hogy a fiam mennyire anyás, szerinte én vagyok hibás és már önállótlanná teszem. Tény, hogy mindenhova jönne velem, ha leülök már jön az ölembe, fel kell vennem ha sétálunk, ha fürdök beszaladgál, át kell menjek éjszaka hozzá, meg ilyenek.
De a kislány kb ugyanez csak a férjemmel. De az nem baj. Csak én ne csináljam a fiammal, illetve hogy a lányommal többet.
Ezen nagyon sokszor összeveszünk, mert állandóan szóváteszi. És ilyenkor mondja, hogy "persze a kislányt nem viszed magaddal".
Pl egy mai eset. Anyukám szólt, hogy menjek el neki a boltba. Felöltöztem, el akartam indulni. A fiam meglátott és sírvafakadt, hogy jönne. Nem akartam gyereket vinni, de mondtam, akkor jöjjön. A férjem odajött, hogy most ne menjen, maradjon velük otthon. Nem akartam a férjemmel összeveszni a gyerek előtt, mondtam, hogy mindjárt jövök és el is akartam menni, de annyira sírt utánam, hogy visszamentem és kivettem a férjem kezéből a gyereket és elhoztam. Nyilván ez így nem volt jó, de annyira felidegesített, hogy nem volt igazi okom otthon hagyni, ha egyszer velem akart jönni.
És akkor utána elkezdte mondani, hogy a kislányt akkor miért nem kérdeztem meg, miért nem vittem magammal őt is. Vagy pl este sír és mostanában teljesen rá van állva a férjem, hogy majd átmegy ő hozzá. De akkor ugyanúgy sír. Csak egy ideig hallgatom ilyenkor például, aztán megint összeveszünk.
Én elfogadtam, hogy az egyik hozzám, a másik hozzá kötődik jobban. Szerintem ez normális. Majd lehet változik, nem?
válasza:Hát ezt nehezen hiszem el, hogy van olyan anya, aki otthagyja a férjére a csecsemőjét, és pont egy hisztikorszak küszöbén álló, megülésre képtelen másfél évessel indul el dolgozni.
Ha nem kamu, akkor egyértelmű, hogy a fiadat már akkor is durván jobban szeretted, és most ezt szeretné a férjed helyrehozni valahogy, de teljesen fordítva ülsz a lovon, és nem látod át, mi a baj.
válasza: válasza:Furcsállom hogy a sok egyöntetű komment után a lányod és a te viszonyodról nem ejtesz szót. Így nem kapunk teljes képet, csak a sötétben tapogatózunk.
Olyan mintha nem is engednéd hogy az apja közeledhessen a fiához.
A lányod meg úgyis apás akkor te meg minek közeledj hozzá...
Remélem csak hiányosan és rosszul fogalmaztad meg a problémád, mert a leírtakból ezekre tudok következtetni.
A lányommal a kapcsolatom, szerintem átlagos. Nem sír nyilván, ha velem van, meg tudom nyugtatni, hiszen én vagyok az anyja. De éjjel például az apjáért sír (ha én megyek sem utasít el). De a fiammal jobb a kapcsolatom ezt kimondhatom. Mondok egy példát. Múlt héten együtt indultunk el otthonról mind a négyen. A férjem vitte magával a lányunkat, én meg a fiunkat. Ha a lányunkat is én elvittem volna, nem lett volna sírás. De ha a férjem a fiunkat, akkor biztos vagyok benne, hogy sírt volna. Tehát nem a lányom sír velem, hanem a fiam az apjával (mamákkal is, tehát inkább utánam sír, nem az apjával).
Szóval én nem érzem rossznak a kapcsolatunkat.
válasza: válasza: válasza:De azért ez nem a jó kapcsolat jele a fiaddal sem. Ez a görcsös belédkapaszkodás inkább bizonytalanságot tükröz.
3 éves ez a gyerek, komolyan. Összetett érveket képes megérteni, mégis sikítva ordít, ha nem viszed a boltba, és a nyakadba kéretőzik az utcán?
Az én 2 éves lányom kiakad, ha (ritkán) a gyorsabb haladás miatt nyakba akarjuk venni, mert maga akar jönni és felfedezni.
Olvasd el, vannak ezek a különböző kötődési minták, van is erre egy pszichológiai teszt, amikor az anya játszik a gyerekkel, aztán kimegy és visszajön és a pszichológus figyeli, hogy reagál.
Amelyik gyerek így szétesik, az nem a biztos kötődésűek közé sorolódik.
Itt valami alapvető gond van, vagy Te húzod magadra a kisfiút teljesen (ez is szorongáskeltő nekik, azt sugallja, hogy a világ annyira veszélyes, hogy ha nem vagy ott, katasztrófa lesz), vagy vele IS ambivalens vagy (akár az egész családi élet kapcsán pl fel kellett adni érte valami számodra kedveset vagy a párkapcsolatod mögött nincs igazi meggyőződéses szeretet, vonzalom) amit túlkompenzálsz.
A kislány egyszerűen bele sem fér a képbe, mondjuk szerintem is ő a pszichésen egészségesebb. Egy jó családterapeutát kellene keresni, a Családterápiás Egyesület honlapján nézelődj, mert ez a szakma tudja jól látni az egyéni pszichodinamikai dolgokat illetve a kapcsolatrendszert együtt egy családban.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!