4 éves kisfiam azt nézi, hogyan ártson a 3 hónapos testvérének, mit tegyek?

Ha nem akarsz rácsapni, akkor:

-édességmegvonás minden bántás után legalább 2 napra

-nincs tv (ha nézi)

-nincs más eszközön játék (telefon, tablet)

-álljon a sarokba pár percre

-elveszed 1 játékát

Legyél kreatív!

#11-es jól írja.

A szavaiból azt veszem ki, hogy semmi következménye nincs a bántalmazásnak.

A gyerek próbálgatja a határokat, hogy meddig mehet el. Ti pedig egy ejnye-bejnyén kívül nem csináltok semmit amit a gyerek simán figyelmen kívül hagy. Most még csak csipkedi, szorongatja, legközelebb meg lehet durvább dolgoz csinál. Most kell meghúznod a határokat különben a fejedre nő amit te és a tesó fog megszívni. Te vagy a felnőtt, neked kell megszabni, hogy a gyerek meddig mehet el.

Célszerű lett volna gyerekvállalás előtt a saját gyerekkori traumátokon is segíteni valahogy, mert most hoztátok őket magatokkal, és kezdtek átesni a ló túloldalára.

Egyáltalán nincs szükség a végtelen türelemre, sőt, szerintem kifejezetten káros. Igenis lássa a gyerek, hogy hol van a határ, mi az a pont, ahonnan nem mehet tovább. Én már bevágtam volna a sarokba, de úgy, hogy repülni is megtanul közben. Megütni soha nem ütöttem meg a sajátomat, nem is szeretném, de az, hogy ti szinte rá se mertek szólni erélyesebben, egyszerűen nonszensz!

Egy négy évest nem fog érdekelni holmi hegyi beszéd, meg kell büntetni azonnal, ahogy nem megfelelően viselkedik. A lányom most 4 éves, a kisebbik 10 hónapos, ha valamit rosszul csinál a testvérével, megbüntetem érte, és ugyanígy rászólok a kistesóra is (ezt inkább a nagy kedvéért), ha kell. Az biztos, hogy nem bőgnék ott előle, ugyanis az nem oldaná meg a problémát, kvázi semmi értelme nincs, mert a gyereket nem fogja érdekelni, hogy te ezen szenvedsz, nincs még benne elég empátia ehhez.

Legyél erős és határozott, büntesd meg, ha kell, és foglalkozzatok vele továbbra is nagyon sokat.

11es vagyok.

Írok egy példát :

Az én lányom Asperger szindrómás, magyarul autista. Nehezebben megy neki a szocializálódás. Valamint akkor még nehezen beszélt. Az oviba, mikor odakerült, csúnyán megharapott egy nagycsoportos lányt.

Elvettünk tőle minden édességet több mint 1 hétr e. Minden nap elmondtuk neki, megbeszéltük, hogy miért van ez, mit csinált, és ennek mi lett a következménye.

Soha többé nem harapott.

Ezzel csak azt akartam írni, hogy igenis megérti a gyerek. Hogyne értené!

Nálatok fogyatékosság nem merül fel, szerencsére a gyerek egészséges. Szóval biztos lehetsz benne, hogy tudja, mit csinál.

Szóval nyugodtan büntesd meg. Az óvodában is megbüntetik, ha verekszik.

Legyen következménye!!!

Én sem vagyok a verés híve, szerintem azzal a szülő csak a saját indulatát vezeti le. DE! Két kivételes esetben biztos, hogy a kezére csapnék: ha saját magát bántja/veszélyezteti pl. kiszalad az útra, belenyúlkál a konnektorba stb. vagy ha másokat bánt pl. kistesó, másik gyerek az oviban, játszótéren stb.

Ezt nem szabad hagyni! És nem elég megbeszélni. Ott azonnal legyen következmény. Persze még lehet próbálni először a sarokba állítást, édesség-tv-játék megvonást, és valamelyik gyereknél ez be is válik. De ha nem, akkor marad a kézre csapás.

A másik, hogy viszont nem szabad azt elérni hogy csak a tiltások, szidások, büntetések jussanak az eszébe a kistesóról. Minden esetben dicsérni, jutalmazni kell, amikor simogatta, beszélt hozzá, énekelt neki, őrizte, betakargatta stb.