Nem tudok barátkozni olyan anyukával, aki folyton rácsap a gyerekére. Nagyon zavar! Túlzásba viszem ezt az érzékenységet, vagy mást is zavar?

08:21! Teljesen egyetértek veled!

A jó példa ragadós, én ebben hiszek. Szerintem az természetes, hogy bepróbálkozik a gyerek ebben a korban, de ha egy folyamatos nyugodt környezetben nevelkedik, ahol nem csak magyarázzák, hogy mit szabad és mit nem, hanem a szülők is úgy viselkednek, akkor a gyerek is tudni fogja! Nem hiteles az olyan szülő, aki folyamatosan azt csinálja, amit tilt a gyereknek! A gyerekek olyan okosak és érzékenyek! Ha baj van valamelyikkel, biztos van valami gondja, van valami a háttérben, ki kell találni mi az. Szeretgetni kell és következetesen nevelni. Tudom nem könnyű, mert ha sok a gondja a szülőnek, akkor nincs annyi türelme sem, de muszáj! Ha meg nem megy, akkor meg ne csodálkozzon el, hogy miért ilyen ez a gyerek vajon?!

"de már késő" Szóval azt gondolod, hogy nagyobb veszélyben van az én gyerekem, mint a tiéd? Nem hiszem, mert a tiéd majd akkor fogja megcsinálni a bajt, ha nem leszel ott, és nem kell félnie az azonnali veréstől, az enyém meg akkor is tudni fogja, hogy mit miért nem szabad, ha más közegbe kerül (ovi, suli, koli, nagyszülők), ha nem leszek ott, mivel nem idomítva van, hanem normálisan nevelve.

Amúgy meg nem értem a hozzászólásod, én nem hagyok rá semmit a gyerekemre, amivel kárt tehet magában, másokban! Szigorú vagyok, de sosem csapnék rá. Példa erre, hogy az ollót és a kést úgy hívja, hogy A-A (szóval, nem-nem). Érti, nem is próbálkozik rosszalkodni, ha nem nézek oda. Viszont az a tapasztalatom, hogy akikre rácsapnak, azok meg sunyiba csinálják a bajt!