Mi a megoldás? Szófogadatlan, értetlen a gyerekem.

Végig olvastam a kommenteket és válaszokat.

Amit én leszűrtem az az,hogy a kettőtök viszonyában az alapokkal van a gond.Hiába fordítasz sok időt a helyes magatartás megbeszélésére,ha ez nem jut el a gyerekhez.(egyik fülén be-másikon ki)

Egyszerűen nem veszi komolyan amit mondasz.Türelmesebbnek,és rugalmasabbnak kell lenned.

Úgy vettem észre,hogy elindultok a játszótérre,de te már előre feldúl vagy,mondod a magadét,a gyerek nem hallgat rád,visszafordultok,vagy ha odaértek már mentek is haza,mert folyton valami gubanc történik...

Először is keresd meg a saját jellemedben azt ami folyton feszülté tesz.Tedd fel a kérdést,hogy mi okozza azt,hogy nem tudok türelmesebb lenni?Háztartás,fásultság,anyagi gondok,párkapcsolati problémák,bezártság érzése,stb,stb...Hidd el ez nem butaság,valami feszülté,és türelmetlenné tesz.Keresd az okot és küszöböld ki.A te érzéseid tükröződnek a gyerekben,ha te kiegyensúlyozott,türelmes,és rugalmas vagy,akkor a gyermeked is az lesz.

A cél az,hogy a gyermeked azt gondolja,hogy anyukám jó fej,szeret engem,türelmes hozzám,nem mond semmit ok nélkül,hát akkor szót fogadok neki.

Jelenleg nem ezt gondolja.

Ez a saját tapasztalatom.Légy nyugodt,és gördülékenyebb lesz az életetek.

Hidd el nem lehetetlen,én az életem átszervezésével 2 hónap alatt,idegbeteg ordibáló tyúkból,jófej anyuka lettem.Olyan komolyan vesznek a gyerekeim,hogy vigyáznom kell mit mondok.:)

Utolsó vagyok.Hogy jobban értsd mire gondolok:

2 hónappal ezelőttig 3 éves lányom volt,a legtöbb bosszúságom forrása.Tört,zúzott,maga körül,PL:könnyű szívvel leszaggatta,vagy összefirkálta a tapétát,az úton elszaladgált,ellenkezett,szinte kereste az alkalmat,hogy összetűzésbe kerüljön velem.Minden napot csak "túlélni" lehetett vele,mert hiába magyaráztam,büntettem,nem érdekelte.

Na ez a kislány tegnap beledobta a félig megrágott almáját a lépcsőházi szemetesbe.Megállt,és nézett rám,várta a magyarázatom,hogy helyesen tette-e,vagy sem.De sok minden mással is így vagyunk mostanában.Elkezdett hallgatni rám.

De én semmit nem csináltam vele,csak magamat tettem helyre,és az én lelkiállapotom tükröződik benne.

És ne mond,hogy elég türelmes,és nyugodt vagy,mert ennél a kérdésnél is az első 3 válasz után felhúztad magad,mert nem azt a csodát kaptad rögtön amit elképzeltél!

Ez a te bajod.

Kedves Kérdező, csupa jó válasz született itt előttem 2-3 beírással, ne vedd támadásnak őket!

Valóban az lehet az ok, amit a pszichológiában önbeteljesítő jóslatnak mondanak: ha sokáig mondogatsz valakinek valamit, ha nem is úgy volt, akkor is úgy csinálja (ne legyél rossz! ---> előbb utóbb az lesz, mégha eszébe sem jutott volna korábban).

A gyereked mozgékony, érdeklődő és ez nagyon jó, megpróbálhatod "kifárasztani" is, mielőtt elindultok valahova, és akkor kevesebb energiája lesz. Sőt: minél inkább kerülitek a társas/játszóteres szituációkat, annál nehezebb lesz, mert annál több energiája gyűlik fel. Amikor meg kezelhetetlennek tűnik, akkor ne azt mondd neki, hogy mit NE csináljon, hanem, hogy mit Igen. Kell neki az elfoglaltság, ha Tőletek nem kap, keres magának, mert okos! Az intelligens gyerekek általában kilógnak a sorból, és hát nehezebb is a szülőknek :)

"Tehetetlennek érzem magam ilyenkor, mert már nem tudom mivel fogjam meg."

Ha nyugodt,és kiegyensúlyozott vagy,akkor nem azzal kell foglalkoznod,hogy mit tegyek,ha már kialakult a zűrös helyzet,hanem valahogy ösztönből menni fog az,hogy azt is el tudod kerülni,hogy kialakuljon.

Mintha magam látnám,jövünk haza a suliból,az egyik gyerek 15 m-re előttem,a másik 15 m-re mögöttem jön.Egyiknek ordítok,hogy állj,meg,állj meg,a másiknak meg:gyere már,gyere már.Csak felhúzom magam,és már nem tudok jól kijönni a szituból.

Mióta vigyázok arra,hogy nyugodt maradjak,azóta megfogom az egyik kezét,megígérem,hogy megállunk virágot szedni,ha odaérünk,a másikkal meg elkezdek beszélgetni,hogy mi volt a suliban.Sétálunk hazafelé,csak türelem kérdése az egész.

Mi az,hogy a gyerek nem enged a 220-ból? Nem te vagy az anyja és nem Te mondod meg neki ,ohgy NEm és következetesen nem. S ne azt beszélt már meg vele,hogy ha ide megyünk ezt-meg ezt meg ezt nem lehet. Azt mond el neki,hogy ide megyünk itt ezt.és ezt lehet cisánlni. Sokkal jöbb lesz.

De előre arra készülkj,hogy minden katasztrófa lesz ahogy előttem írtálk. Neked is engednned kell sokkal kiegyensúlyozottabb legyél. Nem mindneben a gyerekkel vna a bja.

Mi lesz veled ha a tesó is elinusl meg fogsz őrülni?

SD annyi van szád miért nme kérded meg a vendéglátot hova mentek?

Nem tudok segíteni.. csak csodálkozom.. voltatok pszichológusnál?

Nekem egy 6 éves hiperaktív fiam van és ilyen gondjaink nincsenek.. sőt jól kezeljük az ilyen szitukat. Soha nem, hisztizett a boltban, hogy kel valami, soha nem szaladt ki az útra, ha kértem fogta és fogja a kezem.. az öccse sem ilyen. Passz .

Úgy érzem alapvetően türelmetlen vagy vele s azt várod el tőle,hogy a szóból értsen. Hol ott egy 3,5 éves még nem ért mindent a szóból . Felfogja meg minden.. de muszáj sok-sok türelemmel lenned és igen is következetesen cselekedned. Ha azt mondod az úton megyünk át fogd a kezem és elszalad nem haza viszem , hanem utána megyek ha elszaladt megmondom,hogy fogod a kezem és kész. Aztán ha átmentetek megdicséred. Mert ha ez elmarad semmi sem lesz.

Illetve még valami mindig legyen valami jutalom ha az nap szófogadó volt valamiben. Mindig dicsérd meg érte. Mert bizony ilyen felállással a húga is a fejedre fog nőni... Nem magyarázni és tiltani kell mesélni és dicsérni jutalmazni se felejts el. Sokkal többre mész vele. Bocs bele kotyogtam.

még valami vegyél testvér fellépőt a kocsihoz, ha fáradt vagy nem arra megy amerre akarod oda felülhet. Nekem bizony a 4 éves fiam felállt a babakocsira oviból hazamenet és úgy vittem az akkor 4 hónapos tesójával haza. Mindenre van megoldás csak türelem kell sok.