Mi a megoldás? Szófogadatlan, értetlen a gyerekem.

Igen,kicsit korlátolt Anyuka vagy,csak azt a választ köszönted meg amelyikben azt feltételezték,hogy intelligensebb a kislány az átlagnál,és valószínűleg ez okozza a problémát.Másokat élből támadtál!Érdekes ez valahogy megtetszett?!Ugyan miért?

Az Öreg néne őzikéje,meg egy dolog...A két szomszéd gyerekek is kitűnők a suliban tanulással gond egy szál se velük,csak éppen két olyan neveletlen,idióta,szemtelen,és pofátlan gyereket még nem láttam!Pont olyan érzéketlenek mással,mint a szüleik is!Azt nem tanítják nekik,hogy másnál hűtőbe nem nyúlunk!

Az észbeli teljesítmény nem függ egyenes arányban össze a magatartással!!!Helyesen viselkedni nagyságrendekkel nehezebb megtanítani egy gyereket,mit egy versre.Ez ne legyen számodra mérce!Nagy ügy,rászánok 2 napot én is,és megtanítom a 3 évesemnek,mert ez nem ész,hanem idő kérdése...

És milyen már,hogy te a játékokért cserébe vársz el tőle helyes viselkedést.Nos elárulom ez a kettő sem függ össze!!Vagy hogy gondolod kapott egy drága ajándékot,és ő a 3 éves buksijával felfogja,hogy cserébe jónak kell lennem?!Vagy attól a gyerektől ne is reméljen jó magaviseletet a szülő ahol nem jut pénz ajándékra?Szoktál te néha empatikus lenni,és próbálni gondolkodni a gyermeked fejével,hogy jobban megérts mi motiválja?

Állítólag a gyerek pont olyan mint a szülő,mert adott példa van előtte és azt követi.Talán azért nem hallgat rád,mert pont úgy nem érdekli az amit te mondasz,mint téged az,hogy másnak mi a véleménye!!!

Majd eljön az az idő is amikor ugyan úgy támad másokat a vélemény különbségek miatt mint te!És elárulom te leszel a legfőbb ellenfele,mert ugye két dudás egy csárdában.....

Hát ez remek. Hogy itt mindenki milyen nagyon okos, ha más gyerekéről van szó. Biztos nem egyszerű a kérdést kiíró szülő helyzete. Talán azért is kért segítséget, nem pedig kioktatást! Naná, hogy felkapta a vizet. Jópár kiírást elolvastam, s a nagy többsége ideges és türelmetlen anyukákról szól. Ott miért nem szapuljátok ezeket a szülőket??? Itt segítségkérésről volt szó, nem nevelési tanácsadásról. Nekem is van nem egy ismerősöm, akinek a gyermeke ugyanilyen eleven és jófejű csemete, mégsem fogad szót. Pedig azok is 3 év felettiek, fiúk, leányok egyaránt vannak közöttük. Na, ezt meg ne magyarázza már be nekem az egyik kedves válaszoló, hogy a másfél éves gyereke megül a seggén az étteremben. Max, ha beszíjjazzák az etetőszékbe vagy a babakocsiba. Nem vagy te egy kissé elszállva magadtól. És amint látom, te is rendesen felkaptad a vizet. Szintén betonfejű vagy... Egyébként meg elég nehéz pár mondatból megismerni és véleményt alkotni egy csemetéről. Végigolvastam a "beszélgetést" kérdés-válasz, kérdés-válasz és körvonalazódik a dolog, de nem kerek a történet teljesen, tehát kár volt elítélni a szülőt. Szégyelhetitek magatokat. Tipikus: rúgjunk még hármat bele abba fekvő emberbe. Gratulálok!!

Kedves Kérdést kiíró Anyuka/Apuka! Remélem még olvasod az üzit.

Meg fogod és tudod oldani, hisz értelmes a gyereked, csak kissé kajlácska. Jobban érdekli a nagyvilág, mint a szabályok és nincs túl nagy félelemérzete. Nyugodtan magyarázd el neki a dolgokat, ahogy eddig is tetted röviden, tömören. Ez nem jelenti azt, hogy felnőttként kezeled, de mivel minden érdekli, az is érdekli hova mentek, mit csináltok. Ha jól vettem ki a "szavaidat". Nagy a szabadságvágya és mozgásigénye a kislánynak, ezzel nincs is semmi baj, hisz én is és biztos más felnőtt is imádott jönni-menni amerre csak lehetett kicsiként! Fel a fejjel és ne törődj az előttem író modortalan emberekkel, biztos ki vannak idegileg, azért ugranak neked. Jó szülő vagy, biztos sokat foglalkozol a gyermekeddel. Kitartás és sok sikert!

22:52

Látom jól felkaptad a vizet magad is....

Én próbáltam segíteni,mert tudom nehéz.. az én fiam is jó eszű okos gyerek hiperaktív a drágám .Én azért kérdeztem a pszichológust.. de nem kaptam választ csak a panaszáradatot és a sértődést

Na próbáljon az ember segíteni

hiperaktív fiú anyukája. S képzeld szófogadó.

Valószínű, hogy testvérféltékenység és valóban így akarja elérni, hogy többet foglalkozz vele.

Hiába foglalkozol vele sokat, nehéz neki feldolgozni, hogy osztoznia kell rajtad.

Nekem is tanácsolták annak idején, hogy csináljunk a naggyal külön programokat. A héten egy vagy két napra akár csak egy óra legyen, ami csak az övé, amikor nincs velünk a kistestvér. Azt hittem, hogy én enélkül is meg tudom oldani, hogy kimutassak, hogy nem szeretem már kevésbé. Nálunk is problémák vannak, bár már hat éves lesz, és nálunk inkább az otthoni viselkedése aggasztó, idegen környezetben szófogadó.

Nem akarok senkinek rosszat, de az, hogy valakinek jó és szófogadó jelenleg a kisgyereke, nem garancia arra, hogy fél év vagy évek múlva is az lesz.

Az első, amikor megszületett a kistestvér és el kellett

Szerintem légy továbbra is türelmes, következetes. Ne csinálj jelenetet és drámát. Egyszerűen mutasd ki a nem tetszésedet és kapjon büntetést, ill. dícséretet, ha szót fogad vagy legalább látod, hogy igyekszik. Probáld úgy szervezni, hogy legalább egy délután legyen csak az övé a héten.

Átmeneti időszak, elmúlik. Ezt igazából biztatásul mondom: úgy látom, hogy következetesen, odafigyelve neveled - szerintem az nagyon jó, hogy most már tényleg következménye van a dolognak, pl. hazamentek sétából ha nem hallgat rád, igazad van abban, hogy 3-4 évesen ez már nem vita tárgya - és most már oda kell eljutnia, hogy ő maga, egyedül is elkezdjen "előrefelé" gondolkodni.

Ha akarod, olvasd el ezt:

[link]

És amikor a saját életét vagy mások testi épségét veszélyezteti a hülyeséggel, akkor menj át diktátorba. Én pl. kerek perec megmondtam a (3 éves) fiamnak, hogy "én vagyok az anyukád, és az a dolgom, hogy vigyázzak rád - ameddig te nem tudsz magadra vigyázni, addig én foglak megvédeni, és nincs vita".

Néha azt tapasztalom, hogy a szülőknek (meg nekem is) érzelmileg nehéz elviselni, amikor a gyerek sír, csalódott, kétségbeesett. És azt hiszem, itt kell a felnőttségünkre hagyatkoznunk; el kell tudnunk viselni, ha a gyerek dühös és kétségbeesett amikor nem az van, amit ő akar. Márpedig néha nem az van, a saját érdekében. Ilyenkor én bele se kezdek részletes magyarázatokba, legfeljebb utólag, amikor már lecsillapodott, átbeszélem vele, hogy mi történt, és én mit csináltam, mit nem engedtem, miért. KÖZBEN sokszor csak cselekszem, utcán szaladgáláskor nem fogom neki elkezdeni magyarázni, hogy mekkora veszélyben van, hanem megfogom a kezét és nincs apelláta.

Amúgy (előző vagyok), szerintem az átlagnál okosabb gyerekek tényleg jobban igénylik a magyarázatokat, de az, hogy egy kisgyerek az átlagnál okosabb, még nem jelenti azt, hogy azon a módon okos, ahogyan egy iskolást vagy egy felnőttet okosnak tartunk. Akármilyen értelmes, jó memóriájú, logikus gondolkodású, kreatív és érzékeny egy hároméves kisgyerek - azért ő még fizikai paramétereiben, idegrendszerében, tervezőkészségében, következmények előre való látásában és még 100 ilyen dologban továbbra is egy hároméves KISGYEREK. Ezt nem érdemes elfelejteni; mert hiába beszél sokszor úgy, mint egy hétéves, nem várhatom el tőle azt a szociális és értelmi teljesítményt, mint egy hétévestől.

Na beteszek még ide egy linket, ha valakit érdekel:

[link]