Ha szenzoros zavart diagnosztizálnak, muszáj "kezeltetni"?

A gyerekemre jelenleg ezt a címkét próbálja ráragasztani a gyerekorvosa. Én viszont nem látok rajta semmi extrát, sőt úgy látom, hogy exponenciálisan fog fejlődni, most éppen egy nagy nekirugaszkodási időszakban van. Az apja, meg én is ilyenek vagyunk. Addig nem nyilvánulunk meg, amíg úgyis csak bénáznánk. 1,5 éves, még nem nagyon beszél, viszont szinte mindent, ami hétköznapi téma itthon, megért. Vannak kényeskedései, dehát kislány...nehogy már tilos legyen. Úgy vagyok vele, hogy bizonyos határokon belül akkor kezd el beszélni, amikor neki tetszik. Azzal se értek egyet, hogy minden gyerek legyen egyforma, és ha kicsit is eltér, akkor passzírozgassuk vissza az "egyenes" útra. Nem igazán szeretnék benne betegségtudatot kialakítani sem, mindenféle terápiákra hordozgatni, egyáltalán ezzel foglalkozni. Én megértem, hogy van, amikor tényleg lépni kell. De jelenleg azt érzem, hogy nem hagynak minket élni, mert ennek az egész intézményi gépezetnek kell a saját maguk által kreált munka. Annyira jó, hogy én még abban a korban nőhettem fel, amikor nem volt divat minden mukkanásáért már betegnek kikiáltani egy gyereket...

A kérdésem az lenne, hogy ha tényleg megkapja ezt a diagnózist, én köteles vagyok kezelésekre hordani, ha az orvos javasolja?