Miért nem tudják a szülők elfogadni mások sérült gyerekét?

Én 79 es születésű vagyok és szerintem mi is kaptunk sok oltást.

A bölcsibe nem tapasztaljuk, hogy olyan sokkal több lenne, aki fura az kb már úgy jön hogy a tv, tablet mellett van egész nap, vagy egyszerűen nőnek mint a vad alma, és akit mi tudunk kezelni, szeretettel ki odafigyeléssel az oviban már sni s.

21 évem alatt 2 auti volt a bölcsinkbe.

Mert semmi kedvem egy beteg gyerekre is figyelni, hogy épp mit csinál a gyerekemmel? Nem egyszer az ilyen felakarta lökni,elvenni a játékát, fejhangon üvölt és az én gyerekem nem értette miért ilyen és miért nem úgy reagál az ő testbeszédére vagy szavaira ahogy mások. Ehhez meg egy szép délutánon nincs kedvem, hogy folyton ott álljak és a másik anyuka helyett én figyeljek, aztán meg persze én vagyok a gonosz aki elviszi a gyerekét(holott szólhatnék a gyerekre hogy nem szabad, helyette inkább csak csendben odébb megyek) és imádom hogy anyuka átszellemülten nézi a beteg gyerekét ahelyett hogy próbálná fegyelmezni/terelni stb.

Szóval én ezért nem bírom ha jön egy ilyen gyerek. A nagy elfogadás jegyében meg nem hagyom hogy az én gyerekem ne élvezze a játékot és úgy érezze ő nem olyan fontos mint a "szegény" sni-s/fogyatékos gyerek csak mert el KELL fogadni...

Az SNIs gyerekek nem hülyék, nem buknak ki. Régen jól megverték őket a suliban a tanárok, körmös meg társai, szüleik is, ezért befordult, csendes gyerekek lettek(már amelyik tudott, van aki így is képtelen volt rá). A legtöbb rossz viselkedésű gyerek értelmes, legalább átlagosan, ha nem jobban, szóval ritkán bukott ki. A sérült gyerekes túlnyomó része fiú(adhdsoknál, autiknál pláne, ezek hatnak legjobban viselkedésre), így régen csak rámondták, hogy "a fiúk verekedősek, nem érdekli, dehát fiú, sportoljon".

Mostanra rájöttek az emberek, hogy a verekedés, megülni képtelenség idegrendszeri probléma és nevet adtak neki, amíg régen még azt szivatták, aki nem verekedett és jól viselkedett.

Az én gyerekem is SNIs, sehol senki nem látja rajta, kifejezetten szeretik és népszerű. MÁR. Régen is népszerű volt, de oviban, foglalkozáson nem volt az, és okkal nem kedvelték. Kiabált, hangos volt, nem ült meg, nem figyelt, inkább csak közölt, és verekedett, harapott, túlreagált, kifejezetten terhelő volt a társasága felnőtteknek is, nemhogy gyerekeknek. Teljesen megértettem akkor is és most, hogy az ilyen viselkedés miért nem fér bele egyeseknek. Zavaró, stresszt okoz, kiszámíthatatlan, sértő szavakkal és tettekkel. A szüleiket is kikészítik a viselkedésproblémások, nemhogy random felnőttet, nemhogy kisgyerekeket! Nem szabad össze sem zárni őket, akkor mégrosszabb, csak felhergelik egymást idegösszeroppanásig. Számukra külön kislétszámos "forgó" osztályok kellenének, hogy az átlagos gyerekeknek ne egyfolytában kelljen őket megtűrni, hanem három naponta cserélgetve 10 gyereket, és mellé egy darab "nehezebb" gyereket. De ilyen az életben nem lesz, nem költséghatékony oktatás.

Szóval amit lehet tenni, hogy 4 órában legyenek csak normál csoportokban az ép értelmű gyerekek, minél több felnőttel. Ezek UTÁN kellene vinni őket fejlesztésre, és ezt mind állja az állam.

Az én gyerekem már példásan viselkedik szerencsémre, és nagyon utálom, ha valaki megüti mikor "nem érdemli meg", vagy üvölt vele random, vagy hülyeségre bújtja fel, vagy csak szemétkedéssel tartozhat valamilyen közegbe, különben ki van rekesztve. És ezeket általában problémás gyerekek kezdeményezik.. Én is kerülöm őket, a közelükben a gyerekem folyton dühös vagy szomorú, amíg átlagosokkal vidám és kiegyensúlyozott. Mondom, úgy, hogy én is voltam a másik oldalon, a gyerekem is volt a másik oldalon, ő volt az erőszakos/durva, és nem az SNI miatt volt gondja vele bárkinek, hanem mert durva volt másokkal, hangos, hirtelenharagú, verekedős. Kellemetlen természet. Már nem ilyen szerencsére.

A "butább" gyerekeket(tanulási zavarosokat) szerintem mindenki megtűri, a legtöbb gyereken nem is látszik. Azt meg simán meg lehet érteni, hogy a nehezen beszélő gyerekkel nem nagyon tudnak játszani a beszélők, illetve mozgáskorlátozottakkal is max homokozni vagy beszélgetni lehet.

Milyen SNI-re gondolsz egyébként, milyen diagnózissal? Van pl hallássérült cuki kislány, akinek a hajától nem is látod, hogy gondja van, minimális problémája van csak egyébként is, meg egy sima diszes is SNIs, ahogy egy autista vagy adhds is, akikről messziről süt, mert furcsának vagy neveletlennek hatnak.

Kislányunk "keményen sni-s", mozgás- látás- és értelmi sérült. Nem tapasztalok ilyet, hogy kerülnének minket, máshová akarnának költöztetni minket stb, pedig rengeteget járunk ezerfelé. Senki nem szólt még be nekünk. Az megesik, hogy nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, de őszintén mondom néha én sem. Kislányunk egy mosolygós, békés kislány, de van amikor én is csak állok mellette és nem tudok mit mondani neki, mit játszani stb, értelemszerűen nem várom ezt el egy idegentől sem.

Másik oldalt is megtapasztalhattam, egészséges gyerekeinknek vannak sni-s ovis és iskola társai. Mindenkit elfogadtunk, egyetlen fiúval van problémánk, aki rendszeresen bántja a többieket és csak a butaságot tanulják tőle a gyerekek. De nekik se mondanék soha olyat, hogy vigyék másik intézménybe a gyereket.

Biztos vannak kevésbé támogató közösségek, de nekem nagyon erős sarkítás, ami a kérdésben szerepel. Lehet mi vagyunk szerencsések, de soha nem kaptunk ilyen bántó megjegyzéseket, pedig járjuk az országot fejlesztések és kirándulások miatt is. Strandolni, játszóházba járunk, hajózunk, kisvasutazunk, csillagvizsgálóba,állatkertbe, múzeumokba, könyvtárba járunk, jó időben játszóterezni és legrosszabb esetben is maximum közönnyel találkozunk, de inkább segítőkészek mindenhol. Mindig van, aki felajánlja, hogy megfogja az ajtót, amíg kimegyek a rehaboskocsival, segítenek a lépcsőkön stb stb.

14-es: Szerintem ezt ne húzd rá az SNI-s gyerekekre! Közel sem minden SNI-s gyerek agresszív, kellemetlenkedő, eleve egy nagyon tág fogalom. Nem kéne úgy csinálni, mintha neurotipikus gyerekek között nem lennének erőszakosak, zavaróak, és tőlük csupa jót lehetne tanulni! Az SNI-s gyerekemet én is féltem az agresszív gyerekektől, de nem érdekel a másik „státusza”. Játszott már halmozottan sérült kislánnyal is, semmi bántódása nem esett, ott a kislány nem tudott beszélni, járni, furcsa hangokat adott ki, de elvoltak, annak ellenére, hogy a kislányomnak feltűnt, hogy a másik gyermek tényleg nagyon „más”.

Kérdező, nekem enyhén érintett autista kislányom van, és szerintem pozitívabb irányba mozdult el az SNI-s gyerekek megítélése az utóbbi években. Nyilván nagyban függ az adott mikrokörnyezettől, és hogy „mije”, milyen mértékben van a gyereknek.

Nálunk a környéken van több halmozottan sérült fiatal/felnőtt, tolószékben, artikulálatlan hangokat adnak ki, izomrángások stb. Én nem tapasztalom, hogy különösebben meg lennének bámulva, bármi negatívum, az egyik tizenéves fiút pl. sokszor behozták anno játszótérre is, amíg az egészséges kistestvére játszott, és nem nézték ki. Ahogy írod, nekik is kell levegőzni, a szülőnek kimozdulni a négy fal közül, és lehet, hogy néha ijesztő hangokat adnak ki, de ártalmatlanok. Tolerálni azt nem lehet, aki rendszeresen zavarja mondjuk a lakókörnyezetét, veszélyt jelent másokra. Társasházban tudok pl. olyan mentális beteg felnőttről, akinek szokása volt az éjszaka közepén a lépcsőházban ordítozni, esetenként késsel szaladgálni. Ha ezt nem fogadják a lakók jó szívvel, toleranciával, teljesen megértem.

Nálunk is van mind2 gyereknél SNI a bolcsibe meg az oviba is. Mindket gyerek egy allat. A kislanyom a bolcsibol rebdszeresen kek-zold foltokkal meg harapási nyomokkal jön haza. Ha viszem be vagy hozom haza es meglatja azt a gyereket sir a kiányom esjon az olembe bemenni se akar miatta.

Azovis fiamnal is óbegat fejhangon a beteg gyerek, verekszik hajigal stb. Nem is sorolom.

Marhára unom mar hogy en legyek tolerans. Akarmelyik jatszora lenegyunk mindig van egy ilyen beteg gyerek meg a hulye anyja aki nem mer meg rászolni se mert akkor a gyerek obegat uvolt harap rug az anyja fele csak ahitattal nezi az o kis gyerek betehe mennyire jol beilleezkedik... Kozbe meg nem ha nem latja a jatszo masik vegen utlegeli a tobbi gyereket... De amugy az ydnnek az anyja alt. le se szarja agyereket a telefont nyomkodja csacsog a szeretőjevel